Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1903

18. 1903. szeptember 9. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 954 - 955

1903. szeptember 9-iki közgyűlés. 955. szám. 373 pénztárnak az igazgatója. Itt tehát első sorban szóló ügyéről van szó és Almácly tanácsnok úr is tulajdonképen azon a réven jutott ehhez a megtisztelő elnevezéshez, hogy hülye, mert Schubert úr szerint szóló Almády tanácsnok úrra ezen szerződésnek, melyet Schubert úr nemcsak jogilag rossz, hanem gyanúsításával erkölcstelen módon létrejöttnek is tüntetett fel, további fentartása érdekében pressziót gyakorolt volna, Szóló 37 éve szolgálja a fővárost és azt hiszi, hogy az ő becsületes és önzetlen működéséhez soha a kétségnek és gyanúnak még árnyéka sem fért. Szóló a közélelmezési intézményeket nagy fáradsággal, évtizedes, odaadó tanulmányozással teremtette meg. Ezek között szerepel a vásárpénztár intézménye is. Ezelőtt 20 esztendővel még jegyző volt, a midőn a vásárpénztár létesítését javasolta, még pedig a boldogult Kamermayer akkori polgármester elnöklete alatt évekig működött vegyes bizottság ankettárgyalásai alapján, a mely tárgyalásoknak eredménye nyomtatásban is megjelent. Ebből is látszik, hogy a. vásárpénztár eszméje nem új dolog volt. A vásárpénztár létesítésének időpontja, miután előbb más intézményeket kellett létesíteni, csak későbben állott be, de az ezen vásárpénztár létesítéséről szóló eredeti tervezet még akkor készült, a midőn Saborszky még marhabizományos sem volt a budapesti piaczon. Pedig Schubert úr azt mondja, hogy a szerződési tervezetet Saborszky készítette szólónak. A mennyire az idő megengedte és a nagy aktacsomóból sikerült kivenni és emlékező tehetsége segítségével megállapítani, bemutat egy fogalmazványt 1892-ből, a melyet sajátkezüleg irt és Lampl főszámvevő úrral revideáltatott és ebből kitűnik, hogyan történt a szerződés alapelveinek megállapítása. Szólónak a. vásárpénztárra nézve, mint a főváros egyéb közélelmezési intézményeire nézve meg volt a maga konczepcziója. Saborszkyt, a ki az ügyosztályban annak idején többször megfordult, akármilyen szaktekintély volt is, az intézmény kérdésében soha igénybe nem vette. Hiszen ezt az intézményt épen a marhabizományosokkal szemben kívánta megteremteni, nem volt tehát szüksége, sőt tartózkodnia kellett, hogy Saborszkyval, a marhabizományossal tárgyaljon. Sajátságos, hogy miért van abban gyanúsítás, hogy a tanácsnok egy szakkérdésben egy szakemberrel tárgyal. A gyanúsítás meg van abban, hogy itt Saborszkyról van szó és a levegőben benne van, de mindenki, a ki e teremben van és minden becsületes ember érteni fogja, miért gyanúsítás a Saborszkyval való tárgyalás. A szóló által készített tervezet szolgált annak idején alapjául egy nemzetközi pályázatnak. Az első impulzust a vásárpénztár felállítására a kereskedelmi bank adta, a mely ajánlatot tett a marhavásártéren egy bankfióknak felállítására, pusztán csak pénzváltási manipulácziók czéljából. Szóló elutasittatta a tanácscsal ezt a bankot és egyszersmind elérkezettnek látta az időt arra, hogy ime most csináljuk meg ezt a fontos intézményt, mert a bankok végre fognak erre is vállalkozni. Ekkor készítette a tervezetet és azt mondotta az ipar- és kereskedelmi bank részvénytársaságnak, mely a vásárpénztárra ajánlatot hozott, ime tessék, itt van egy tervezet, ennek alapján kell a vállalkozónak ajánlatot beadni, lesz majd pályázat, tessék vállalkozni. így is történt. A nemzetközi pályázat ki lett irva, megtartatott a nyilvános versenytárgyalás, egyetlen egy ajánlat érkezett be, a most nevezett bank a kereskedelmi bankkal és a leszámítoló bankkal szövetkezve felajánlotta, hogy ezen vásárpénztárt az említett szerződési feltételek alapján meg fogják csinálni. A szerződés végleges szövegezése hosszú időt vett igénybe. Az ügy szóló ügyosztályában lett tárgyalva és akkor Folkusházy Lajos jegyző úr vezette ezeket a bizottsági tárgyalásokat. De egyáltalában nincs tudomása arról, hogy daczára annak, hogy Saborszky úr szak-