Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1900

21. 1900. szeptember 27. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 1175 - 1176 - 1177 - 1178 - 1179 - 1180

400 1900. szeptember 27-iki közgyűlés. 1174—1180. szám. költségek fedezete tárgyában hozott f. é. 882. sz. közgyűlési határozatot jóváhagyta. !1175. Bejelentetett, hogy a nagymélt. belügyminiszter úr f. évi július hó 10-éu 71871. sz. a. a „kézimunkára nevelő országos egyesület" segélyezése iránt hozott f. é. 875. sz. közgyűlési határozatot jóváhagyta. !1176. Bejelentetett, hogy a nagymélt. belügyminiszter úr f, évi július hó 10-én 71754. sz. a. a Salamon Ferencz történetiró emlékére emelendő szobor költségeihez leendő hozzájárulás ügyében hozott f. é. 876. sz. közgyűlési határozatot jóváhagyta. !1177. Bejelentetett, hogy a nagymélt. belügyminiszter úr f. évi július hó 10-én 70793. sz. a. a városligeti Széchényi-szigetet a volt Nádor-sziget területével összekötő Ind átalakítási költségeinek fedezete tárgyában hozott f. é. 881. sz. közgyűlési határozatot jóváhagyta. !1178. Bejelentetett, hogy a nagymélt. belügyminiszter úr f. évi július hó 10-én 71756. sz. a. az artézi fürdő társasfürdőjének helyreállítására szükséges költség fedezete iránt hozott f. évi 866. sz. közgyűlési határozatot jóváhagyta. !1179. Bejelentetett, hogy a nagyméltóságú belügyminiszter úr f. é. július hó 10-én 71,760. sz. a. a III. ker. Karmelita-utczai csatorna meghosszabbítása ügyében hozott f. é. 883. sz. közgyűlési határozatot jóváhagyta. Tudomásul vétetvén, a vozatkozó iratok további megfelelő eljárás végett a tanácsúak visszaadatnak. !1180. Polónyi Géza bizottsági tag úr felszólalván, a következő interpellácziót intézi polgármester úrhoz: , „Tisztelt Közgyűlés! Reám nézve szokatlan területen fogok mozogni és ha netalán nem tartanám be azon hangot, a melyet kellene, méltóztassék azt egyéni szokatlanságnak felróni. Egy kitüntetés tárgyában, a perzsa sah Ő Felsége által osztott kitüntetés tárgyában fogom a főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlésének türelmét néhány perczig igénybe venni. Nem tartozik a dologra, hogy a kitüntetések felől kinek mi a véleménye, én magam meghajlok ama monarchiákban és köztársaságokban is szokásos elv előtt, hogy a polgári érdem, a tisztesség, kitüntetések által jutalmaztassék. Tisztelettel hajlom meg, mint a főváros polgára akkor is ilyen kitüntetések előtt, a mikor idegen fejedelmi vendég osztja ezen kitüntetéseket, a polgári érdemeknek, állásoknak és méltóságoknak jutalmul. Ezt előre kell bocsátanom, mert ebben aztán igazán nem szeretném, ha félreértés férkőznék szavaimhoz, mert a mit mondandó vagyok, az a legtávolabbról sem érinti a köztünk ma is vendégül volt keleti fejedelem iránti ragaszkodásunkat, tiszteletünket és a vendég iránt tartozó minden magyar keblében élő vendégszeretetet, a melyet még őseinktől örököltünk. Ez annyival is inkább távol áll tőlem, mert hiszen tudjuk, hogy külföldi fejedelmek által osztogatott kitüntetések, nem a külföldi fejedelmek tényei, hanem tisztán az illető belkormányzati közegeké, azok tehát, a miket mondandó vagyok, sem a perzsa sah Ő Felségére, sem környezetére, hanem egyedül a magyar kormányra és közegeire vonatkoznak. A mai lapokból mindnyájan egy kellemetlen meggyőződést merítettünk s fájdalom, hogy nem első eset az, hogy a főváros első dignitáriusát, a ki a fővárost nemcsak állásánál, de egyéniségénél fogva is méltán képviseli: olyan módon látjuk háttérbe szorítani, hogy azt szó nélkül hagynunk nem lehet. Felfohászkodunk ezen sérelmekkel szemben, hogy mivel szolgáltatott rá erre, ezen lojalitásában minden kétségen kivül álló főváros, hogy minduntalan kisebbítik. Megtudom érteni, ha bizonyos adott helyzetben valakinek kitüntetés nem jutott osztályrészül. De ha már kitüntetések adatnak valamely külföldi fejedelem részéről, a belkormányzatnak kötelessége azt rang, méltóság,