Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898
11. 1898. április 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 515
206 i8g8 áprjlisj^-jld köz gyűlés. — 515 szám . , nem. A franczia forradalmat követő reakczió és czezarizmus, a napóleoni háborúk, melyek majdnem egész Európát egy óriási táborhelylyé változtatták, a nagy imperátor legyőzése után életre kelt szent szövetség és az abszolutizmus azon korszaka, mely ezzel együtt járt, hamuba takarták ugyan a lappangó tüzet, de ki nem oltották, lassan, észrevétlenül terjedt az tovább, hogy lángjai majd annál magasabbra lobbanjanak. 1811-től kezdve nem hívták össze az országgyűlést, hanem kormányrendeletekkel igazgatták az országot, még oly ügyekben is, melyeket számtalan törvényünk világosan az országgyűlés körébe utal. Erre az erőszakoskodásra ellentállással felelt a nemzet és végre sikerült kieszközölnie, hogy 1825-re országgyűlés hívassék össze Pozsonyba. íme, Tekintetes Közgyűlés, rövid vonásokban képe a Régi Magyarországnak, melynek fő erőssége a megyei szervezet volt; s ha még ehhez hozzáveszszük a jognélküli osztályok szenvedéseit, a jobbágyság, úrbériség alatt nyögő magyar népet, a misera plebs contribuenst, be kell látnunk, hogy alkotmányunk régi alapjai megújításra, keretei kibővítésre szorultak. Az i825-iki országgyűlés új korszakot nyitott Magyarország történetében. Ennek folyamában tűnt fel Széchenyi István, ki nevét eszméivel és alkotásaival halhatatlanná tette és ki dicső emlékű József nádorunk mellett legtöbbet tett fővárosunk jövendő nagyságának megalapítására. Azon törvényalkotások melyek e fontos országgyűlés alatt jöttek létre, a későbbiekben tovább fejlődtek és az 1847/48-iki országgyűlésen zárattak le, a mikor is bölcs törvényekbe fektették le a nemzet törvényhozói mindazon eszméket, melyek a múlt század vége óta kiforrtak és lassanként átmentek a nemzet öntudatába. Az 1847/48-iki országgyűlést november 11-én nyitotta meg a királyi személynök. Másnap, november 12-én az országgyűlés a királyi előadások átvételére megjelent a Pozsonyba leérkezett király előtt, a mikor is a király ajkai, Apponyi György kanczellár beszédére, átadva ennek a királyi előadásokat, ez alkalommal, három század óta először nyíltak meg magyar szóra. A kanczellár szavaira ugyanis, hazánk nyelvén igy válaszolt V. Ferdinánd: »Magyarország rendéit itt látni örvendek; atyai szándékomat a királyi előadások mutatják, fogadják bizodalommal.* Az a lelkes éljenzés, mely e szavakra felhangzott, egy reménylett jobb jövő első örömkitörése volt Hogy az 1847/48-iki országgyűlésnek sikerült ezen törvényeket megalkotnia, abban, természetesen első sorban az egész nemzet érdemeit elismerve, főképen két férfiúnak volt legnagyobb része: Széchenyi Istvánnak és Kossuth Lajosnak. Az egyik maga a higgadt, nyugodt és óvatos megfontolás, mely azonban nem hozhatta volna létre a szükséges reformokat, mert agitácziójából
