Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1898

11. 1898. április 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 515

i8g8 április n-iki közgyűlés. — 515 szám. 205 Es míg az előkelőbb és gazdagabb városokban — Erdélyt kivéve, melynek úri osztálya nyelvben is magyar volt — a szellemi élet közvetítője az idegen, főkép a német múzsa volt, addig a honi nyelvnek s a honi művészetnek meg kellett elégednie azon morzsákkal, melyeket amaz neki kegyelemből vagy a tisztesség kényszeréből juttatott. Tudósaink, fő- és középiskoláink kathedrái is idegen nyelven hirdették a tudomány igéit, sőt még a hazai nyelvet, a magyart is, latinul írt grammatikából, latin nyelven tanították, mert e stúdiumnak főforrása 1848-ig a nagy Révai Miklósnak Elaboratior grammaticája volt Hogy az udvar sem beszélte nyelvünket, azt ily viszonyok között majdnem természetesnek kell mondanunk. Lassanként eltompult az a fegyver is, mely a megyei intézmény ellentálló erejében rejlett. Kormányközegeink nem akarván a nemzet törvényei szerint uralkodni, mellőzték azokat Az alkotmányosan viselkedő főispánokat sok helyütt adminisztrátorokkal helyettesítette a hatalom s ezek nem igen válogattak a törvényesség formáiban, hanem erőszakoskodva hajtották keresztül a felsőbb rendeleteket Azt a tespedést, melyben az egész nemzet a szatmári békekötés óta élt, egy különben jeles és korát sokban megelőzött fejedelemnek jóra czélzó önkénye rázta fel. II. József azon rendelete, mely a kormányzás, közigazgatás és törvénykezés nyelvévé Magyarországon is a németet tette, és ama másik, melylyel a megyéket eltörölte, bevilágított abba a sötétlő örvénybe, melynek szélére a nemzet a XVIII. század vége felé elérkezett Az a mozgalom, mely már Mária Terézia alatt a magyar testőrség kebeléből kiindult a nemzetre mért ezen óriási csapások folytán mind nagyobb hullámokat kezdett vetni és első sorban nemzeti nyelvünk művelését tűzte ki czéljául. Ehhez járult a franczia forradalomban érvényre jutott eszmék győzelme, melyek lassanként eláradtak egész Európába és eljutottak szelídebb alakban hozzánk is. Ezek az eszmék, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi, melyek a ma tért foglaló eszmékhez képest úgyszólván gyermekdanák voltának, akkor oly veszedelmeseknek tetszettek, hogy hirdetőik részint vérpadon hullottak el, mint Martinovits, Laczkovics, Szentmarjai és társaik, részint keserű börtönbüntetést szenvedtek, mint a szent öreg Kazinczy Ferencz, a büszke Bacsányi és többen. De mint az egyházi írók a kereszténység első századairól mondják, hogy a vértanuk vére volt a kereszténység magva, úgy mondhatjuk, hogy ezen nemzeti vértanúink kiontott vére és az ő szenvedéseik termékenyítették meg azt a talajt melyből a magyar szabadság fája, a réginél díszesebben, gyümölcsökben gazdagabban kivirágzott és megtermékenyült Mert el lehetett azt nyomni ideig-óráig, de fejlődésében teljesen megállítani és neki gátat vetni, 59