Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1896
10. 1896. május 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 606
200 1896 május 11-én. — 606. szám. áldozatok eredménye örömmel tölti el szivünket, mert boldogan látjuk, hogy a magyar főváros e tekintetben is rövid idő alatt magas színvonalra emelkedik. A magyar művészet templomában világhirű művészek hirdetik ihletett szívvel és ajakkal az örök igazság igéit. Köztereinket nagyjainknak hazai erők által létesített szobrai díszítik, tudományos társaságaink nyelvünket, irodalmunkat a virágzás magas fokára emelték. Ez a káprázatos fejlődés rendkívüli áldozatokat is követel. Száz milliónál jóval többre rug csak az az összeg is, melyet az utolsó 22 1 / 2 évben közpénzekből a főváros rendezésére, szépítésére áldoztunk, melyhez a magánépitkezés több száz millió forintnyi költsége járult. Azt a rendkívüli emelkedést, melyet minden téren tapasztalunk, leghívebben tükrözi vissza a főváros költségvetése, mely a főváros egyesítése óta kétmillióról húszmillióra emelkedett. És e minden irányban nagyszabású fejlődés közepette a legőszintébb hazafiúi örömmel tölti el lelkünket szeretett fővárosunk magyarosodása. A magyar főváros, mely körül egész Magyarország körfalat képez, oly erőssége Árpád nemzetének, melyet semmiféle hatalom többé be nem vehet. Ennek a virágzó magyar fővárosnak megteremtése három nagy tényező szerencsés közreműködésének köszönhető. Az elsőség tisztelete illeti meg a tényezők sorában Felséges Urunkat, a koronás királyt, imádott uralkodónkat, első Ferencz Józsefet, kinek legkegyelmesebb érdeklődése, melylyel a főváros fejlődésének minden mozzanatát lankadatlanul kisérni méltóztatott, kinek buzdítása és támogatása, melylyel törekvéseink sikerét előmozdítani kegyeskedett, a leghatározottabban járult hozzá ahhoz a hihetetlen fejlődéshez, mely ma mindnyájunknak, az egész magyar nemzetnek büszkesége. Hálával és szeretettel kell tehát megemlékeznünk nemzetünk mostani nagy ünnepein koronás királyunkról, kinek azok dicsőségében oly nagy és méltó része van. Másik hatalmas tényezője fővárosunk felvirágzásának az ország kormánya és törvényhozó testülete, melyek minden alkalmat megragadtak arra, hogy Budapest az ezeréves Magyarországnak dísze és büszkesége legyen. Harmadik tényezője a főváros fejlődésének maga a főváros áldodozatkész polgársága, mely a nagy alkotásokhoz a főváros kormányzatának az anyagi ezközöket rendelkezésére bocsájtotta, melyre sohasem hivatkoztunk hiába, továbbá a főváros hatósága és képviselőtestülete, melyek a törvényhatóság tevékenységét czéltudatosan irányították. Fővárosunk történetének ezen legújabb korszakát nem csupán magának a főváros fejlődésének története, hanem azon kimagasló politikai és történelmi mozzanatok is érdekessé teszik, melyek itt folytak le. Ezek közül csak kettőt emelek ki: az 1885-ik évi országos kiállítást és az 1892-iki nagyszerű és emlékeinkből soha el nem mosódó ünnepélyeket. Az 1885-iki országos kiállítás első nagyobb mérvű tanúságtétele volt fővárosunk és hazánk ipari, kereskedelmi és kulturális állapotának. Megmutattuk ebben a világnak, hogy bár a többi európai nagy nemzetek mindeme tereken többet, nagyobbat képesek felmutatni, mint mi, azon rövid idő alatt, mely óta nemzeti ügyeink intézése a mi kezünkbe van letéve, annyit haladtunk, mint kevés kulturnépe Európának. Viszont az 1892-iki nagy nemzeti ünnepélyek, melyek Felséges Urunk és apostoli királyunk magyar királylyá való megkoronázásának huszonötödik évfordulóját jelezték, ismételve kitüntették a magyar nemzetnek és a fővárosnak alkotmányos érzületeit, hűségét és ragaszkodását a legjobb királyhoz, ki ősének I. Lipótnak példájára most már az egyesitett Budapestet tette meg székhelyévé. Nem fejezhetem be szavaimat, tekintetes Közgyűlés, a nélkül, hogy egy pillantást ne vessek még arra az ünnepélyes alkalomra, mely ma