Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1896

10. 1896. május 11. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 606

189G május 11-én. — 60G. szám. itt összehozott minket, a székes főváros egész közönségnek törvényes képviseletét. Nemcsak az, hogy hazánk ezredéves fennállásának emlékét az ország valamennyi törvényhatósága ünnepélyes módon örökili meg ünnepélyes közgyűlések tartásával, — késztette Budapest törvényhatóságát, hogy ebben is jó példával járjon elő, hanem azon körülmény is, hogy az ezredéves honnak legöregebb gyermeke, megváltozva és átalakulva bár, első legyen e szép ünneplés alkalmával ebben is. Első legyen, mely örömét fejezi ki a magasztos nemzeti ünnep alkalmából, — első, mely áldozzon a nagy ősök szellemének; első, mely hódoljon a legelső magyar embernek! Tanúi voltunk, tekintetes Közgyűlés, azon fényes nemzeti ünnepnek, mely e hónap 2-án nemzeti kiállitásunk megnyitásán lezajlott; résztvevői voltunk azon hálaadó isteni tiszteletnek, melylyel a nagy Hunyady Mátyás templomában a magyar nemzet milliói nevében hódoltunk az Egek Urának; tanúi és résztvevői leszünk még számos oly ünnepélynek, melyek ezen ezredéves ünnepünk alkalmával egymás után fognak lezajlani. És ha ezen ünnepek közepette visszapillantunk hazánk ezeréves múltjára és benne fővárosunk történetére, lehetetlen fel nem ismernünk a Gondviselés intéző kezét nemzetünk sorsában, lehetetlen nem merítenünk reményt arra, hogy nemzetünknek további fenmaradását ugyan ez a kéz biztosítani fogja; igen de csak egy esetben, ha a nemzet is be fogja tölteni magasztos hivatását és rendeltetését. Erre törekedjünk mindnyájan, ez legyen azon szent és nemes czél, melynek szolgálatában élni, dolgozni s ha kell, halni is akarunk. — így lesz dicső, igy lesz hatalmas, igy lesz boldog a mi hazánk egy ujabb ezredéven át. Tekintetes Közgyűlés! A magyar állam ezeréves fennállásának jubileumán a multak dicsőségéről megemlékezve, és a multak szenvedései fölött elgondolkozva, egy hatalmas érzés támad lelkünkben: a nemzeti öntudat büszkesége, az a ludat, hogy ennek a nemzetnek, mely az átélt viszontagságok között az állam fentartó erőknek békében és háborúban oly kiapadhatatlan forrását tárta fel, elenyészni nem lehet, hogy erre a nemzetre az emberiség életében nagy hivatás vár, melyet az idők végéig törhetetlen akarattal szolgálnia kell. Ezt a büszke, de egyszersmind kötelességszerű öntudatot viszszük magunkkal az uj ezredévbe és hagyjuk örökségül utódainkra. Ez a büszke öntudat nagy és szép tettekre fog lelkesíteni; ez a kötelesség terhes öntudat ujabb hatalmas alkotásokra fog ösztönözni, és ebből az öntudatból fakadó hazaszeretet inteni fog bennünket, hogy cselekvésünknek irányát mindig és minden körülmények között csak a haza szent érdeke vezesse. És ez ujabb ezred évben az ország fővárosának a múltban kifejtett tevékenységnél is hathatósabban kell hozzájárulnia közállapotaink minden irányban való felvirágoztatásához. Hazánk fővárosára, a nemzet ezer éves örömünnepén fényben úszó Budapestre, nagy és fontos feladatok várnak a jövőben. Innen kell szétáradni az országra minden nemes és nagy eszmének, mely egy nemzetnek méltó ideálja lehet. Magyarország fővárosa után indul a magyar nemzet; a főváros dicsősége, az egész nemzet dicsősége; elmaradása vagy hanyatlása visszahatást gyakorol az egész nemzetre. Nagy és súlyos kötelességekkel és felelősséggel lépünk tehát az új ezredévbe, melyeknek további törvényhatósági működésünkben buzdító és intő szózatot kell lelkünkben visszhangoznia. A kötelességérzet és felelősség gyakorlatának mértékétől sok részben nemcsak a főváros, hanem a magyar állam életének jövő alakulása és felvirágzása függ s ha tetteinkben, melyekre az egész nemzet figyel, a kötelességérzetet és felelősséget soha szem elöl nem tévesztjük, Magyar-