Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1895

14. 1895. június 12. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 631 - 632 - 633 - 634 - 635 - 636

8 legyen állapitható, vájjon a felveendő kölcsön a főváros vagyoni érdekeit nem veszélyezteti-e ? Az a körülmény azonban, hogy a társaság a főváros beleegyezését kikérni elmulasztotta, habár a szerződés egyik kikötésének megsértését involválja is: a székes fővárosnak a szerződésen alapuló sarkalatos jogait nem alterálhatja. A tanács tehát a jelen esetben sem a főváros tulajdonát zálogjogilag megterhelve, sem vagyoni érdekeit veszélyeztetve nem látja; s ennélfogva a társasággal szemben orvoslást vagy megtorló rendszabályok szorgalmazását ez idő szerint nem tartja szükségesnek. A tanács, mielőtt válaszát befejezné, vonatkozással az interpellatió 5. pontjára, melyben az van állítva, hogy az elsőbbségi kölcsön 50 éves törlesztési terve a lóvasutaknak villamos erőre való átalakítása ügyében folyamatban levő tárgyalásoknak prejudikál, a mennyiben eleve az engedélyidőnek 50 esztendőre való meghosszabbítását feltételezi, különbséget tesz az engedólyidő ós a társaság fennállása között s annak a nézetének ad kifejezést, hogy a kölcsöntörlesztés az engedély lejárta utáni időre is terjedhet, ha a társaság azután is fennáll s ennélfogva a törlesztési tervnek 50 esztendőre való megállapítása a folyamatban levő tárgyalásoknak nem prejudikálhat. A tanács tisztelettel kéri a t. közgyűlést, hogy válaszát tudomásul venni méltóztassék. Kasits Péter bizottsági tag úr ezután felszólalván, előadja, miszerint azon sajátszerűjogászi felfogással szemben, melyebben a válaszban nyilvánul, constatálni akarja, hogy a válaszban egyetlen szó sincsen, mely nyíltan kimondaná, hogy a lóvasúti társaság szerződésszegést követett el. A szerződésszegés bizonyságául felolvassa a még érvényben levő szerződés egyik pontját, mely azon füzetnek, mely a szerződések gyűjteményét tartalmazza, 74 oldalán áll s mely szerint a budai oldal vonalait megterhelni épenséggel nem szabad. A 84. oldalon a szerződésnek egyik pontja igy szól: »A fentebbi első pontban megszabott üzleti idő lejártával az összes vaspályák a tulajdonához tartozó területekkel, a társaság altul foganatosított mindennemű építményekkel, az összes felszerelésekkel, a lovak egyedüli kivételével a főváros feltétlen és korlátlan tulajdonába átmenvén, köteles a társaság azt tehermentesen, ingyen a főváros tulajdonába átad ni.« Intézkedés van az esetleges csődre nézve is; itt erre nézve a 86. oldalon a 6. pont intézkedik. De sokkal energikusabbau beszél a 85. oldalon a 10. bekezdés, a hol a következők vannak mondva: »Budapest főváros tulajdonának biztosításául elhatároztatik, hogy a vasúti vonalak minden építményeikkel, együtt az 1896. óv augusztus elsején, esetleg előbb is, tehermentesen szállnak át a főváros tulajdonába és ehhez képest ezen szerződés időtartama alatt is ezen vasúti vonalak, felszerelések a fennebb meghatározott értelemben a főváros tulajdonát képezik ós igy a vállalkozó társaság olyan kiterjedésű kölcsönöket fel nem vehet, melyek Budapest főváros tulajdonát legkisebb mértékben is terhelnék vagy veszélyeztetnék.^ Ezzel szemben azt mondja a tanács, hogy nincsen megterhelve a főváros tulajdona. Meglehet, hogy most már nincsen megterhelve, mert most a tárgyalásokat, talán interpellatiója miatt — úgymond szóló — megakasztották. De maga az a körülmény, hogy a tárgyalásokat ily alapon megindították és hogy 50 évre lekötöttek olyan vagyont, mely a főváros vagyona, maga szerződésszegést jelent és ezt elmagyarázni, tagadásba venni nem lehet. Azt mondja a tanács, hogy az kizártnak tekintendő, hogy a társaság a főváros vagyonát zálogjogilag lekötötte volna. Nem jelzálog lekötéséről van itt szó, hanem méltóztassék figyelembe venni azt, hogy ba ezen dolog a közgyűlés hozzájárulásával megtörténnék és hogy ha valami közbejönne, vagyis hogy a vasút zavarba jut ós miután az elsőbbségi kötvények minden más követel-