Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1894

4.1 1894. február 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 198

fi költségelőirányzatát nézze át és a mérnöki hivatalnak javaslatához képest a talajfúrások eszközöltessenek. Mind a két irányban a hivatal az utasításnak megfolelt. A számvevőség a múlt héten bemutatta jelentését, úgyszintén a mérnöki hivatal is. A fúrások eszközöltetvén, a ternlet kórház épitési czélokra minden tekintetben megfelelőnek találtatott. Ilyen körülmények közt semmi sem áll útjában annak, hogy e tárgy a mához 14 napra tartandó közgyűlésen előterjesztessék. A mi a harmadik pontot illeti, vagyis azt, hogy még ez évben fognak-e az épitési tervek és költségelőirányzat előterjesztetni és az épités megkezdetni, erre nézve határozott választ nem adhat, mert ez attól függ. hogy a belügyminister ur a közgyűlés által jóváhagyandó felterjesztésre milyen időben és mikor fogja a választ megadni. Ha a belügyministernek válasza idejekorán fog leérkezni, akkor minden körülmények közt intézkedéseket lehet tenni arra nézve, hogy ezen kórház-épitési munkálatok még az év folyamán megkezdessenek és akkor biztos kilátás van arra nézve, hogy a kórház a jövő év folyamán a használatnak át lesz adható. Haberhauer János tanácsnok ur válaszát ugy interpelláló Gyárfás Sándor biz. tag ur, valamint a közgyűlés tudomásul veszi. Miről Haberhauer János tanácsnok ur jegyzőkönyvi kivonaton értesítendő. !198. Pártos Béla bizottsági tag ur a következő interpellátiót intézi a polgármester úrhoz: »Tisztelfc Közgyűlés! Méltóztattak a hírlapok utján értesülni, hogy a főváros jótékonyságában nem egy izbeD részesült gyep-utczai Ranolder-fóle intézetben olyan nyomtat ványok terjesztetnek, melyek a serdülő ifjúságot, nevezetesen az oda járó serdülő leányokat nagy mértékben megrontani alkalmasok. Ezen nyomtatványokban kérdések és feleletekben van elmondva a most napirenden levő polgári házasság. Igaz ugyan, hogy utólag az intézet részéről nyilatkozatban jelentetett ki, hogy azok a nyomtatványok az intézet vezetőségének tudomása nélkül osztattak szét, mindazonáltal ezt szó nélkül hagyni nem lehet. Nem akarok egyházpolitikai vitát provokálni, csak azt akarom, miszerint intézkedjünk, hogy az ifjúság kedélyének zománczát ilyenféle nyomtatványokkal a jövőben megmérgezni ne lehessen. Tekintettel tehát arra, hogy ilyen erkölcstelenséget a főváros területén tűrni nem lehet, tekintettel továbbá arra, hogy ez az intézet állandóan a főváros jótékonyságában részesült, kérdezem a polgármester úrtól a következőket: 1. Van-e a tudomása a polgármester urnák, hogy a gyep-utczai u. n. Ranolder-féle apácza-intézetben a serdülő 12—13 éves leánykák közt oly nyomtatvány osztatott szét, mely erkölcsi, oktatási és nevelésügyi szempontból egyaránt a legnagyobb mórtékben veszélyes ? 2. Ha nincs, szándékozik-e magának erről haladéktalanul hivatalos tudomást szerezni? 3. Ha azonban eddig már megbízható módon tudtára jutott volna a dolog, szándékozik-e a polgármester ur hivatalos hatalmát a legnagyobb erélylyel arra felhasználni, hogy a terjesztők a rendőrség által kinyomoztassanak s ugy fegyelmi, mint esetleg fenyítő törvénykezési nton megfelelő megtorlásban részesüljenek? 4. Végre szándékozik-e a polgármester ugy a tanügyi kormány, mint az egyházi illető felebbvalók hathatós közbenjárását a fővárosi szülők megnyugtatása érdekében kikérni, hogy ily fajta botrányos erkölcsrontó üzelmek a főváros közönségének jótéteményében már többször részesült, fentnevezett apácza-intézetben többé elő ne forduljanak ? Kamermayer Károly polgármester ur az interpellátióra azonnal a következőket válaszolja: Tény az, hogy az emiitett nyomtatványok a Ranolder-féle intézetben kiosztattak. Mikor az állami tanfelügyelőnek és az érseki helynöknek ez tudomására jutott, a maguk részéről intézkedtek arra nézve,