Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1894

9. 1894. április 11. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 310 - 311

2 !310. Gerlóczy Károly h. polgármester ur a mai napra összehívott rendes közgyűlést délután 4 órakor megnyitván, sajnálattal bejelenti, hogy főpolgármester ur, kinek egészségi állapota bár folyton javul, még nincsen abban a helyzetben, hogy az elnöki széket elfoglalhassa s igy az ügyrend értelmében a közgyűlést ő fogja vezetni, — s a jegyzőkönyv hitelesítésére saját elnöklete alatt: dr. Preyer Hugó, Bachát Dániel, Burszky Dániel, Hűvös József, Zboray Béla, Weitzenfeld Jakab, Mandl J. Ignácz, dr. Ebner János, Biscara Endre, Back Fülöp, Galner József, Winter Lajos biz. tag urakat, a tanács részéről pedig Márkus József alpolgármester urat kéri fel. !311. Elnöklő h. polgármester ur mindenekelőtt felemliti, hogy a törvényhatósági bizottságnak ez évi márczius 21-én, nagy hazánkfiának, Kossuth Lajosnak halálesete alkalmából hét pontban foglalt határozatai végrehajtattak, részint a tanács által, részint a gyászszertartás rendezésére kiküldött bizottság által. A bizottság kötelességének fogja ismerni egész eljárásáról a közgyűlésnek részletes és kimerítő jelentésttenni. Tekintettel azonban az anyagnak nagy halmazára, ez a jelentés eddig nem készült el és épen ezért kötelességének tartja általánosságban a közgyűlésnek bejelenteni, hogy az összes határozatok végrehajtattak ós különösen megnyugvással jelentheti, hogy a gyászszertartás százezrek jelenlétében, az ünnep móltóságához móltón, magasztosán ós a legnagyobb rendben folyt le. Egyben kéri a közgyűlést, hogy jelentésót tudomásul venni szíveskedjék. Polónyi Géza bizottsági tag úr felszólalván, előadja, hogy miután az elnök urnák ezen jelentése csak előleges, lesz idő, hogy a jelentés tekintetében kötelességének kellemes részét majd annak idején róhatja le, mostan a dolog kellemetlenebb részéhez kivan rövid indítványt tenni. Több mint kétségtelen, hogy a legutóbbi napokban a jelen század történetében korszakalkotó esemény játszódott le Magyarország fővárosában. Fényes és magasztos momentumokban gazdagok voltak, a legutóbbi napok eseményei és ha valaha, ugy most lett a főváros Kossuth Lajos temetésének alkalmából igazán méltóvá arra, hogy magát a nemzet szivének tekinthesse. De rendkívül sajnálja, hogy ebben az impozáns egyhangúsággal nyilvánult gyászünnepben a magyar katholikus clerus nem vett részt. Többek közt a főváros róm. kath. clerusa tüntetvén, nemcsak távol maradt, de megtagadta a kegyeletnek olyan nyilvánítását is, a mely minden hazafinak kötelessége volt. Nem akar dogmatikai vitákba elegyedni, csak azt jegyzi meg, hogy annak a vallásnak a törvénykönyvét el kellene égetni, ha ugyan olyan törvénykönyvek volnának, a melyek a felekezeti különbség okából azt hirdetnék, hogy valamely nemzet nagy fiáért a gyászt meg lehet tagadni. De a fővárosban a katholikus egyház fölött a főváros súlyos terhekkel járó kegyúri jogokat is gyakorol. Es a hol a főváros annyi áldozatot hoz, a katholikus clerusnak, minden igényével szemben, ottan méltán megkövetelheti azt, hogy kegyurasága alatt álló egyház férfiai respektálják a fővárosnak határozatát, ha már hazafiságuk nem viszi rá őket. És ezzel szembeu mégis azt tapasztalta, hogy az érdemleges határozatnak elég nem tétetett. A templomokban a gyászzászló ki nem tűzetett, sőt az egyik plébániáról, a hol eleinte a zászló ki lett tűzve, onnan újra levétetett. És midőn ez a hallatlan eljárás méltó megbotránkozást keltett, kijelentette a püspöki helynök egy megbízott kiküldöttje által, szóló jelenlétében, hogy bár felsőbb meghagyás folytán a külső gyászban, külső jelvényekkel részt nem vehet, azonban ha erre nézve a temetést rendező bizottságtól fölhívást kap, hajlandó a gyászt jelentő zászlót kitűzni a templomra. Azonfőlül közöltetett, hogy a püspöki helynők hajlandó egy gyászjelentést is nyomatni, a mely méltó legyen a nagy halotthoz és a mely kifüggesztetnék a templomra. Másnap újra az az értesítés jött, hogy felsőbb helyről még ennek is tilalom áll útjában.