Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1894
7. 1894. március 21. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 307
2 séget, midőn a mélyen tisztelt törvényhatóságnak hivatalosan bejelentem azon már köztudomású, megrendítő eseményt, hogy nagy hazánkfia, a magyar nép fölszabaditója, Kossuth Lajos, hosszas, kinos szenvedés után Turinban folyó évi márczius hó 20-án este 10 óra 50 perczkor befejezte az Isteni gondviselés különös kegyelméből hoszszúra nyúlt legnemesebb életét. A nagy halottnak fiai Kossuth Ferencz és Kossuth Lajos Tivadar tudatták ezt a polgármesterhez intézett ós ma reggel Z x /2 órakor Budapestre érkezett táviratukban. Kossuth Lajos halála egész Magyarországot mély gyászba bontotta. A Kárpátoktól az Adriáig nincs oly hazafi és honleány, ki a nagy nemzeti gyászban a hála és kegyelet legtisztább érzelmeivel részt ne venne. A magyar nemzet igaz benső érzelmeit az ország lakosainak milliói napokon át azzal fejezték ki, hogy aggódva ós remegve vártak minden hirt, mely a nagy hazafi betegágyától érkezett, a gyász lobogók ezrei pedig külsőleg jelzik a nemzet nagy fájdalmát. Sem a hely, sem az időpont nem alkalmas, egyéniségem pedig nem képes arra, hogy midőn ajkaimon a szavak elszorulnak, bővebben emlékezzem meg Kossuth Lajos hervadhatlan érdemeiről, mégis nem hallgathatom el azt, hogy mi magyarok Kossuth Lajost a magyar történelem, de a világtörténelemnek is e kimagasló, dicső alakját, a magyar nép Messiásának, a népszabadság atyjának tekintettük mindig és mi tudjuk és érezzük, hogy Kossuth Lajos nagy neve minden magyar szivével és lelkével elválaszthatlanul van összeforrva, mi tudjuk, hogy a nagy hazafi iránt, való kegyelet sem a jelen, sem a jövő nemzedékekben soha kialudni nem fog, sőt mi belátunk a jövő századokba is és érezzük, hogy a szabad ság egén a mi Kossuthunk mint tündöklő nap fog örökké, fényesen ragyogni. Kossuth szellemi fensősége és nagy jelleme előtt, mig ólt, meghajoltunk, a tisztelet és szeretet azon mértékével, mely őtet méltán megillette, most pedig, midőn az általa annyira imádott haza szent földjén kivül fölállított ravatala felé tekintenek könnyes szemeink, elszomorodott szivünk egész melegével adunk kifejezést legfájdalmasabb érzelmeinknek, hódolunk az ő emlékének. A nemzet kegyelete mellett azonban a székes fővárosnak még külön is le kell róvni a nagy halott iránt tartozó háláját. Kossuth Lajos világra szóló működésének szintere legnagyobb rÓ6zt fővárosunk volt; Kossuth Lajosnak Budapest fejlődósében elenyészhetlen érdemei voltak; Kossuth Lajos a székes főváros díszpolgára, mint ilyen mondotta azt: hogy Budapest főváros nemcsak az ország központja, hanem a nemzeti érzésnek és hagyománynak is mindenkor hű őre és ápolója maradand. Kossuthnak e szavai jogosítanak fel arra, hogy itt e helyen, a midőn a székes főváros érzelmeit kifejezem, ezzel egyszersmind az egész magyar nemzet érzését is tolmácsoljam. A székes főváros tanácsának a mai napon tartott rendkívüli ülésében létrejött megállapodás értelmében bátorkodom tehát mély tisztelettel a következő indítványt előterjeszteni: Mondja ki Budapest székes főváros törvényhatóságának közgyűlése : 1. Hogy Kossuth Lajos hazánk nagy fiának, nemzeti történelmünk egyik kimagasló korszaka megalkotójának folyó 1894. évi márczius hó 20-án tőrtént elhunyta alkalmából legmélyebb fájdalmának ad kifejezést s ennek és az elhunytnak ugy a haza, mint a főváros körül szerzett halhatatlan érdemeinek jegyzőkönyvileg való megörökítése czéljából utasítja a tanácsot, hogy a legközelebbi rendes közgyűlésre az erről szóló okiratot terjeszsze elő.
