Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1890

13. 1890. június 4. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 522 - 523

4 Az úrbéri belsőségek (telkes gazdák és zsellérek házai, kertjei és udvarai) is megmaradtak azoknak a tulajdonában, a kik a hiteltelekkönyvekben ilyenekül jelentkeznek. Csakis azon néhány beltelek között, a melyekre vonatkozólag az ítélet az uradalom és a község tulajdona iránt határozatot tartalmaz, van néhány olyan, a melyre vonatkozólag a hiteltelekkönyvi tulajdonban változás fog történni, a mely változás az interpelláló ur által is eralitett telekkönyvi átalakítás alkalmával meg fog történni. A mi a kültelkeket illeti, ezeknek egy része, a mely nem volt úrbér alá tartozó, az ítélet által szintén nem érintetett, tehát megmarad továbbra is azoknak a tulajdonában, a kiket a hiteltelekkönyvek tulajdonosokul kitüntetnek. Az úrbéri kültelkekre nézve, mint már fentebb emiitettem, kimondotta az ítélet, hogy ezek a mostani helyzetben megmaradnak, vagyis ezeknek tagosítása és újból való felosztása nem eszközöltetett. Ezek is tehát megmaradtak azoknak a tulajdonában, a kiket a hiteltelekkönyvek tulajdonosokul kimutatnak. Az úrbéres kültelkeknél mutatkozott s maradványföldekül minősített felesleg is az úrbéres kültelkeknek illető tulajdonosainál megmarad ós benne foglaltatik azon kültelki birtokrészletekben, a melyek már az illető tulajdonosok nevére vannak hiteltelekkönyvileg telekkönyvezve. A külbirtokok közül tehát egyedül a volt úrbéresek illetményéül kihasított, s ezek által maguk közt egyénenkint kiosztott legelőterek azok, a melyekre nézve a mostani hitel telekkönyvek be bejegyzett tulajdonjog változást fog szenvedni. Az ezen legelőterületeket tartalmazó hiteltelekjegyzőkönyvek azok, a melyek az új birtokállapothoz képest átalakitandók lesznek. Az ítélet által elrendelt birtokrendezés, legelő - elkülönítés és egyénenkénti felosztás birói végrehajtásának jogérvényes befejezése 1878. évtől 1882. év közepéig húzódott. Ennek a menetére, mint birói hatáskörbe tartozó cselekményre a főváros nem gyakorolhatott befolyást. Az 1869. évi ápril 8-án kelt igazságügyministeri rendelet elrendelte, hogy minden tagosítás, arányosítás, úrbéri birtokrendezés legelőés erdő-elkülönités, vagy oly birtokszabályozás folytán is, a mely az illető határnak csak egyik részében létesíttetett, köteles a telekkönyvi hatóság a telekkönyvet hivatalból átalakítani és a régi birtok helyébe a birtoklapra a kiosztott új birtokot bevezetni. De mielőtt a budapesti kir. törvényszók, mint az úrbéri választott biróság ítéletének végrehajtását eszközlő bíróság a végrehajtás jogérvényes befejezése után a telekkönyvi hatóságot a telekkönyv átalakítása végett megkereste volna, előbb az említett igazságügyministeri rendelet 4. §-a folytán az első felvételről szóló ós az új birtokállapotot kimutató földkönyveket és térképet az adó-földkönyv átalakítása végett a pénzügyigazgatóságnak átküldötte. A pénzügyigazgatóság pedig, befejezvén a saját munkálatát, a birtokrendezési okmányokat ismét a budapesti kir. törvényszékhez küldötte vissza, mely csak ez után, 1886. deczember 28-án 39.915. szám alatt kereste meg a budapesti I—

III. kerületi királyi járásbíróságot, mint telekkönyvi hatóságot, a telekkönyvek átalakítása végett. Hosszas volna elmondani azokat az okokat, a melyek miatt a budapesti I—III. kerületi királyi járásbíróságnál a telekkönyvi átalakítás munkába vétele késedelmet szenvedett, legyen elég itt csak azt felemlíteni, hogy a tanács 1887. április 23-án 13.386. szám alatt s az igazságügyi minister úrhoz intézett feliratával sürgette a nevezett ministert arra, hogy bocsássa ki azon rendeletet, a melynek kibocsátását a telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló 1886. évi XIX. törvónyczikk 75. §-a kilátásba helyezte s melynek kibocsátásáig az I—III. kerületi királyi járásbíróság az alakítást foganatosithatónak nem tartotta.