Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1887

6. 1887. március 23. rendes közgyűlés jegyzőkönyve - 218 - 219 - 220

5 csarnok első sorban és azután a detail-csarnokok is a főváros különböző pontjain felállíttassanak. Különösen az árúcsarnok kérdésével alaposan foglalkozott a bizottmány és maga a polgármester külföldön szerzett tanulmányai és tapasztalatai alapján ezekről egy emlékiratot szerkesztett és ebben a modern közélelmezés sarkintézményeül szintén a csarnok-rendszert jelölte meg. A bizottság előterjesztésében nagy gond fordíttatott e mellett a hús-kérdésre is és ezzel kapcsolatban a marhavásár élénkítése szempontjából a marhavásártéren eszközlendő nagyobb mérvű javításokra és beruházásokra. Javasoltatott a közvágóhidi kényszer-behozatala a budai részekre avagy egy önálló dunajobbparti közvágóhíd felállítása egy sertés-közvágóhid felállítása; másrészről a fogyasztási adó rendezése azon czélból, hogy fontos élelmi czikkek behozatala megkönnyítessék. Kiterjedt végre a bizottság figyelme a szállítási tariffák kérdésére is, valamint a forgalmi intézetek mindazon intézkedéseire, a melyek a közélelmezési czikkeknek olcsó és gyors szállítását biztosítják. Mindezen reformeszmék és javaslatok egy alaposan indokolt előterjesztésbe foglalva s általános költségvetéssel is ellátva lőnek 1884-ben a törvényhatóság elé terjesztve. A törvényhatóság áthatva az ügy fontosságától és sürgősségétől — programmul az előterjesztést elfogadta és utasította a tanácsot és bizottságot, hogy az egyes javaslatok életbeléptetésére szükséges concret és részletes előterjesztéseket kidolgozza és mielőbb megtegye. Mindebből ez ideig egyedül a közélelmezési ügyosztály felállítása valósult meg, mint előfeltétele az üdvös működésnek. Ez óta azonban ismét másfél év múlt el és sajnálattal constatálhatjuk, hogy az emiitett javaslatokból ez ideig nemcsak nem lőn semmi létesítve, hanem a tárgyalásoknak részint szünetelése, részint lassú és nem megfelelő menete azon szomorú következtetésnek enged helyet, hogy a közélelmezés ügyének szükséges rendezése még beláthatatlan ideig fog magára váratni. Különösen az egész szervezés alapjául szolgáló árúcsarnok kérdése pang nemcsak megfoghatatlan módon, hanem több oldalról felmerülő akadályok miatt a meghiúsulás veszélyének van kitéve. Sokáig kutattam ez állapot indokait és nem tagadhatom, hogy azon meggyőződésre kellett jutnom, hogy ma, 7 évvel a közélelmezés ügyének napirendre kerülése után az intéző körök kevésbé értenek egyet a megoldandó feladat iránt, mint kezdetben. Eltérő nézetek a létező állapot felett és ellentétes nézetek a teendők felett: ez a helyzet signaturája. Sokan azt mondják: Budapest közélelmezése jó és olcsó, és legfeljebb a piaczi rendnek tökóletesbitését tartják szükségesnek és minden további fejlődést a szabad forgalom hatásától várják. Ezek képezik a holt súlyt, mely a reformgép mozgását akadályozza, a kerékkötőt, mely a kocsit előre haladni gátolja, és sajnos, tapasztalható, hogy e felfogásnak hivei vannak magában a közélelmezési bizottságban, sőt a tanács kebelében is. Minden vélemény, mely meggyőződésből származik, tiszteletet követel, de ép oly mérvben kihívja az elfogulatlan kritikát is. Szükséges tehát szembeszállni ezen felfogással és azt nemcsak tévesnek jelenteni ki, hanem károsnak is a fővárosra. Csak a tájékozatlanság ós a közélelmezósügy természetének nem ismerése szülheti e felfogást. Mert saját viszonyaink alapos ismerete és fővárosunk élelmezési viszonyainak más külföldi városokkali összehasonlítása kétségtelenül bizonyítja, hogy Budapest élelmezés tekintetéhen Európa egyik legdrágább városa. Pedig alig van nagyobb város, mely a jó és olcsó élelmezés előfeltételével oly mértékben rendelkeznék, mint ép Budapest, a mennyiben sehol a termelés könnyebben nem fokozható. 2