Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1884

9. 1884. április 23. rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve - 271 - 272

86 1884 április 23-iki közgyűlés. 272 szám. 21. §. Az özvegyi nyugdíj, a tisztviselők, hivatalnokok, orvosok, tanárok, polgári és népiskolai tanítók özvegyeire nézve: a) ha az elhunyt férjnek jelen szabály értelmében beszámítható szolgálati ideje tíz (10) éven felül ugyan, de húsz (20) éven alul terjed, a legutóbbi rendszeres évi fizetés kilencszáz (900) forintig terjedő részének harmincöt (35) %-ában és a kilencszáz forinton felüli többlet tizenöt (15) %-ában; b) ha az elhunyt férj szolgálati ideje a húsz (20) évet meghaladva a harminc (30) évet még el nem érte, a legutóbbi rendszeres évi fizetés kilencszáz (900) forintig terjedő részének negyven (40) %-ában, és a kilencszáz forinton felüli többlet húsz (20) %-ában; c) ha pedig az elhunyt férj harminc (30) szolgálati évet teljesen betöltött, a legutóbbi rendszeres évi fizetés kilencszáz (900) forintig terjedő részének negyvenöt (45) %-ában és a kilencszáz forinton felüli többlet huszonöt (25) %-ában állapíttatik meg. 22. §. Az özvegyi nyugdíj, a szolgák özvegyeire nézve, a tíz (10) éven felüli szolgálati időre való tekintet nélkül, a férj legutóbbi rendszeres évi fizetésének egyharmad (Vs-ad) részében állapíttatik meg. 23. §. Az özvegyi nyugdíj élvezete életfogytiglan terjed, végleg megszűnik azonban: a) ha az özvegy a magyar állam polgára lenni megszűnik; b) ha ismét férjhez megy. Ha azonban újból özvegységre jut és vagyontalanságát, valamint azt, hogy másnemű ellátásban nem részesül, kellően"igazolja, — az előbbi nyugdíjigénye, ez iránti kérvényének benyújtási időpontjától kezdve — ismét feléled. c) Ha becstelenítő bűntett, vagy abban való bűnrészesség miatt, bűnfenyítő úton, jogerejü ítélettel elitéltetik. 24. §. Ha az özvegy akár a főváros, akár pedig az állam vagy társhatóság szolgálatában rendszeresített állomáson működik, az özvegyi nyugdíjnak csak azon többlete jár, mely az özvegynek rendszeres fizetését felülhaladja. Ha pedig ugyanazon egyén saját szolgálata után nyugdíjra s egyszersmind néhai férje szolgálata után özvegyi nyugdíjra tarthatna igényt, e két rendbeli ellátásnak csak egyike és pedig a magasabb összegű lesz esedékes. 25. §. Ha a férj szolgálati ideje elhunytakor még tíz (10) évre nem terjedett, akkor özvegye egyszersmindenkori végkielégítésben részesíttetik. 26. §. Az özvegyi végkielégítés ugyanoly összegre terjed, mint melyet a 14. §., illetőleg 15. §. értelmében ellátása esetén maga a férj elnyert volna. Árvák ellátásáról. 27. §. Az 1. §-ban felsorolt nyugdíjképes vagy nyugdíjas állapotban elhunyt egyének azon törvényes kiskorú gyermekei, kik atyjok tettleges szolgálata alatt vagy azelőtt születtek — úgyszintén azok utószülöttei — neveltetési pótlékban részesíttetnek. Nyugdíjképes vagy nyugdíjas nő hátramaradt gyermekei azonban csak az esetben tarthatnak igényt, ha azok teljesen árvák és ellátásukról gondoskodva egyébképen nincsen. Nem nyugdíjképes állapotban elhunyt vagy végkielégítésben részesített egyének árvái neveltetési pótlékra igényt nem tarthatnak. 28. §. Az 1. §-ban felsorolt egyének árváira nézve, kivéve a szolgák árváit: a) mindaddig, míg édesanyjok életben van, az évi neveltetési pótlék fejenkint az atya legutóbbi rendszeres fizetésének öt (5) %-ában állapíttatik meg, aként azonban, hogy az fejenkint ötven (50) forintnál kevesebbre és száz (100) forintnál többre nem terjedhet; b) ha pedig teljesen árvák, az évi neveltetési pótlék egyenkint az atya legutóbbi rendszeres fizetésének tíz (10) %-ában állapíttatik meg, aként azonban, hogy az egyenkint száz (100) forintnál kevesebbre és kettőszáz (200) forintnál többre nem terjedhet. 29. §. Szolgák árváira nézve az évi neveltetési pótlék: a) míg édesanyjok életben van, egyenkint harminchat (36) forintban; b) ha pedig teljesen árvák, egyenkint hetvenkettő (72) forintban állapíttatik meg.