Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1881

12. 1881. május 25-én tartott közgyűlés jegyzőkönyve - 310. Jegyzőkönyvhitelesítés - 311. A főpolgármester előterjeszti a kiküldött bizottmány jelentését a trónörököspár budapesti látogatásáról

141 "Fenséges Cs. és Kir. Trónörökös-Főherceg Úr! Fenséges Cs. és Kir. Főherceg Asszony! Amidőn Fenségeitek, mint legboldogabb házaspár, Magyarország fővárosát, egykoron királyi székhelyüket, magas látogatásuk szerencséjében először méltóztatnak részesíteni, csak az őszinte hódolat legkedvesebb kötelességét teljesítjük, midőn Fenségteket szerencsés megérkezésük első percében Budapest főváros területén és a főváros közönsége nevében a legbensőbb örömmel és legmélyebb tisztelettel üdvözöljük. Feledhetetlen leend előttünk azon nap, melyek Fenségeitek nemes szívüknek milliók által áldott szövetségét megkötötték, de kétszerte feledhetetlen ezen órának emléke, melyben Fenségeitek legmagasabb látogatásuk által nemzetünk és fővárosunk iránti kegyes hajlandóságuk bizonyságát nyújtani méltóztattak. A lelkesedés, mely ez alkalommal Fenségeitek legmagasabb személyét környezi, nem csupán a f

őváros közönségének lelkesedése, hanem az egész nemzet szívének dobbanása; nem fellobbanó láng, hanem oltártüze azon hűséges ragaszkodásnak, mellyel Fenségeitek, mint egykoron alkotmányos Királyunk és Királynénk magas személye iránt, keblünk mélyéből viseltetünk. Boldog leend a főváros, boldog a nemzet, ha miként mi Fenségeitek kegyes hajlamaiban leljük legfőbb örömünket, azonképpen sikerülend feláldozó szeretetünknek Fenségeiteknek körünkben való időzését minél kellemesebbé, minél kedvesebbé tennie. Az Isten hozta, az Isten tartsa meg Fenségeiteket. Éljen a Trónörökös-Főhercegi pár!" Ezen beszédre Ő Cs. és Kir. Fensége, a trónörökös Főherceg Úr következőleg méltóztatott válaszolni: "Kedves nőm forró vágya teljesült, m

időn őt Budapestre kísérem. Örömmel jöttünk, mert jól tudjuk, hogy a közmondásos magyar szívélyesség, mellyel itt találkozunk, ő

szinte keblekből ered, hogy örök szeretete környezendő unokáját azon dicső férfiúnak, ki áldásos élete legboldogabb napjait önök körében töltötte." F. évi május hó 19-én tartott fogadtatás alkalmával Ő Cs. és Kir. Fenségeikhez a következő üdvözlőbeszéd intéztetett: "Fenséges Cs. és Kir. Trónörökös-Főherceg Úr! Fenséges Cs. és Kir. Főherceg Asszony! Mint az áldott nap, mely életet keltő sugarait kunyhóra és palotára egyiránt árasztja, oly általános örömöt és lelkesedést keltett minden hazafi, e főváros minden polgára szívében Fenségtek boldog egybekelésének nagy eseménye; és ez igaz hazafiúi örömünket tetézi hálaérzetünk a felett, hogy Fenségtek boldog házaséletük első napjaiban e fővárost magas látogatásuk szerencséjében részesíteni méltóztattak. Budapest fő

város közönsége lelkesült szívvel üdvözli Fenségteket e királyi várlak termeiben, melyek fejedelmi fényét évszázadok történelme és a felséges királyi ház iránti törhetlen ragaszkodásunk kétszeresen magasztossá emeli. E falak őrzik ezer éves állami létünk palládiumát, a szent koronát, mely Fenséged dicső őseinek s egykoron Fenségednek homlokát is díszesítvén, felszentelt záloga azon örök frigynek, mely nemzetünket a Felséges uralkodóházzal elválhatlanul egybeköti. E falak voltak tanúi azon századokra kiható munkásságnak, mellyel fenséges Asszonyunknak megdicsőült nagyatyja nemzetünket s különösen fővárosunkat soha nem múló hálára kötelezte. Örök emlékezetű leend fővárosunkra nézve Fenségtek magas látogatása, mely nemes szívük megkötött szövetsége feletti lelkesült örömünket határtalanná emelte. És ezért áldásunk által kísért házassági egybekelésük s megtisztelő kegyes látogatásuk emlékeül fogadják Fenségtek kegyelmesen Budapest főváros közönségétől ez ékszert, s legyen ez hosszú időn át maradandó bizonyítéka azon őszinte ragaszkodásnak és szeretetnek, amely a főváros lakosságának keblét Fenségtek irányában eltölti; fogadják azt kegyelmesen úgy is, mint a törekvő magyar műipar szerény termékét és netán