Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1880

7. 1880. március 22-23-án folytatólagosan tartott közgyűlés jegyzőkönyve - 179. Rudolf trónörökösnek eljegyzése alkalmából küldött felirat átadásáról főpolgármesteri jelentés

67

179. Rudolf trónörökösnek eljegyzése alkalmából küldött felirat átadásáról főpolgármesteri jelentés [101.] [Előterjesztés] Ráth Károly főpolgármester úr a közgyűlés megnyitása után következő elnöki jelentését adta elő: „Mélyen tisztelt Közgyűlés! Folyó március hó 15-én tartott rendkívüli közgyűlésen méltóztatott egyhangú lelkesedéssel elhatározni, hogy a fenséges Trónörökös, Rudolf Cs. és Kir. Főherceg úrnak, - Stefánia Belga királyi hercegnő Ő Fenségével történt boldog eljegyzése alkalmából a főváros legbensőbb örömérzetének, valamint legőszintébb üdv- s szerencsekívánatainak egy, Ő Felségéhez, legkegyelmesebb Urunk Királyunkhoz, és egy a Trónörökös Ő Fenségéhez intézendő hódolatteljes külön feliratokban méltó kifejezés adassék, és hogy ezen feliratok az én vezetésem alatt, és a polgármester urak hozzájárulása mellett, egy e célra megbízott, s illetőleg a közgyűlés részéről név szerint is kijelölt bizottsági tagokból álló küldöttség által Ő Felségének, valamint a Trónörökös Főherceg úr Ő Fenségének ünnepélyesen átnyújtassanak. A közgyűlésnek eme határozatáról a miniszterelnök s belügyminiszter Őméltóságának, valamint Ő Felsége személye körüli miniszter úr Őnagyméltóságának legott jelentést tévén, eme jelentésem folytán Ő Felsége a főváros küldöttségének fogadására március hó 18-át, vagyis ugyanazon napot méltóztatott legkegyelmesebben kitűzni, melyen Ő Felsége az országgyűlés mindkét házának küldötteiből alakult országos küldöttséget szintén fogadni kegyeskedett. A kitűzött napon és órában a főváros küldöttsége vezetésem alatt a Király és Királyné Ő Felségeik legmagasabb színe előtt megjelent és legkegyelmesebben fogadtatván, ez alkalommal nyert megbízásomhoz képest, kedves kötelességemnek ismertem a fővárosnak örömteljes lelkesedését, és legbensőbb szerencsekívánatait, – amennyire csekély tehetségeimnél fogva erre képes voltam, – szóval és híven tolmácsolni, – és midőn az Ő Felségeikhez hódolatteljesen intézett beszédemnek szó szerinti szövegét a tisztelt közgyűlésnek kötelességszerűleg bemutatom, – melynek tartalma következő: Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Felséges Császárné és Királyné! Legkegyelmesebb Asszonyunk! Az örömhír, mely a Fenséges Trónörökös, Rudolf Főherceg úrnak Stefánia Belga Királyi Hercegnő Ő Fenségével történt eljegyzését tudatá, – varázsszerűleg lobbantotta fel az örömteljes lelkesedés lángját az egész Monarchiában; mert hű alattvalói a legbensőbben osztoznak ama boldogságban, mely Felségtek szülői szívét az örvendetes s nagy fontosságú esemény alkalmából eltölti. A birodalom népei a kötendő szent frigyben zálogát, és biztosítékát látják ama szép jövőnek, melyre a Fenséges Trónörökös Főherceg úrnak fényes tulajdonai méltán reményt nyújtanak, és mert meg vannak győződve arról, hogy a Fenséges Királyi Arának őseitől öröklött s a leggondosabb szülői kezek által ápolt erényei majdan dísze és támasza leendnek a fejedelmi trónnak. Szeretet és lelkesedés környezi azért mindenütt a Fenséges Trónörökös Főherceg és a Fenséges Fejedelmi Ara magas személyét; de sehol sem inkább, mint Magyarország fővárosában: Budapesten.