Budapest főváros törvényhatósági bizottsága közgyűlési jegyzőkönyvei 1874
30.1 1874. december 2-án tartott közgyűlés jegyzőkönyve - [770.] 822. Jálics Ferenc örökösei 200 frt-ot adományoznak az Erzsébet leányárvaház részére - [771.] 823. Schweiger Adolf interpellációja az Újvárosháza nagyterme padjainak emelvényen történő elhelyezése tb. - [772.] 808. Felirat az adók kivetésére és behajtására vonatkozó törvényjavaslatok tb.
285 Tekintettel arra, hogy ennek változatlan életbeléptetése az egész ország lakosságának szellemi foglalkozásból élő, úgy iparos és kereskedő osztályára, de különösen a főváros polgárainak zömét képező középosztályra elviselhetlen terhet róna, mély tisztelettel esedezünk, miszerint az érintett osztálynak létét kockáztató ezen rendelkezést mellőzni, s kedvezőbb viszonyok beálltáig a keresetadó minimumára nézve legalább a lakbérnek eddig alkalmazásban volt 12-20, illetőleg 15-25 %-át, s az üzlethelyiség bérének 5 %-át változatlanul fenntartani méltóztatnék. Ennek indokolására felemlítendőnek tartjuk, hogy már eddig is, a jelenleg fenntartatni kért adóminimum, különösen a fővárosban uralgó lakbérviszonyok mellett, az érdekeltekre alig elviselhető aránytalan adótehemek bizonyult. Mi történnék tehát jövőben, midőn eddigi 8-10 %-nyi latitude 45-re emeltetnék; holott már eddig is e tekintetben az adózó közönség hátrányára számos visszaélés volna constatálható. Hiszen maga a törvényjavaslat szövege eléggé bizonyítja, hogy nincsen semmi garantia arra nézve: hol és mikor fognak alkalmaztatni a tervezett minimum magasabb fokozatai, midőn annak eldöntése mint eddig, hatóságilag kiküldött polgárokból alakult kivető bizottságok többségére lesz bízva; hanem jövőben mindig a kincstár képviselőinek e bizottságokban feltétlen túlsúllyal bíró többségének tetszésétől fog függni. Nézetünk szerint a lakbér egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a jövedelem megállapításának alapjául szolgáljon, mert az, pl. a kereskedő, ügyvéd vagy orvosnál gyakran nem az üzlet, vagy ügyvédi s orvosi gyakorlat utáni jövedelemből, hanem az illetőnek már megadóztatott más, pl. földbirtok utáni jövedelméből fedeztetik; mivel továbbá a házbér épp azért válik magassá, mert a házbéradó túlságosan nagy, s ennek emelése viszont a házbér emelését eredményezi. Holott alaptalan volna azon állítás, hogy midőn valakinek házbére emeltetik, jövedelme is nagyobbodik, sőt épen ellenkezőleg: eddigi jövedelmének a házbérre fordított összege, házbéremelés által nagyobbodik, tehát kiadásai is emelkednek, jövedelme tehát kisebbedik; és ennek ellenére mégis a minimum alkalmazásával, adóterhe felemeltetik. Sújtó volt az adóminimum terhe eddig is, hogy azonban jövőben hova vezetne, - szükségesnek látjuk egy gyakorlati példával megvilágítani. A mai körülmények között a középosztályhoz tartozó egy családapa, kinek két gyermeke van 7-800 írt-ért talán szerez magának a fővárosban tisztességes lakást. Ilyen 3 egyénből álló családfej, aki évenként talán 2000-2500 frt-ot keres, ezen jövedelemből pedig alig képes 100200 frt-ot megtakarítani, hogyan legyen képes a tervezett kereset-adóminimumot, - feltéve, hogy boltjáért 600 frt-ot fizet, - 148 frt-ban állami adóra, azonkívül pedig még a községi adót is előteremteni? Pedig az új kereset-adójavaslat szerint, ha a tervezett minimum elfogadhatnék, teljes lehetetlenség ugyan, hogy reá a mondottnál kevesebb adó vétessék; de igenis lehetséges az, hogy a kivető bizottság jóval nagyobb összeget is róhat reá, t. i. 700 frt lakbérnek 60 %-a 420 frt, 600 frt-nyi boltbérnek 10 % 60 frt; egy cselédért 2 frt, összesen 482 frt-ot, tehát ennyire is rúghatna állami keresetadója; a községi adót ide nem számítván. Hasonlag szót kell emelnünk a javaslat 16. §-ának nem eléggé világos szövegezése ellen, s tiszteletteljesen kérnünk, hogy e szakaszban világosan kimondassák, miszerint az adókivető bizottságnak jogában álland, hogy azon estekben, midőn az adózónak vallomását kielégítőnek, azaz a tényleg bebizonyított valóságnak megfelelőül találják, nemcsak a most tervezett, de a megtartandó régi adóminimumnál is kisebb adókivetési összeget, vagyis a tényleges jövedelem összegéhez képest a minimumon alul is állapíthassanak meg; és, hogy az adóminimum csak akkor alkalmaztassák, ha a bevallás , valóságnak meg nem felel, a valódi kereset pedig nyomozások dacára is meg nem állapítható. A tapasztalás igazolta, hogy az adókivető bizottságok eddig a minimumnál kisebb adókivetési tételeket nem alkalmaztak, pedig az adóminimum föltétlen alkalmazása számos esetben egyesekre nézve teljesen igazságtalan. 3. Tiszteletteljes észrevételünk van továbbá még ugyanezen 17. §. azon rendelkezése ellen, hogy egyes keresetágakra nézve bizonyos különleges adóminimum-tételek alkalmazása is
