M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Osztály jegyzőkönyvei, 1924-1934
1924. június 12. (1-47)
következménye. Végre beigazolta Miklósi, hogy a drótoknak a Müller által jelzett félkemény állapota nem valamely új csoportosulás következménye, hanem egyedül a tökéletlen kilágyí- tás folyománya. Midőn a honvédelmi minisztérium Miklósit a galíciai harctérről hazahívta s őt a ruhatár szövetátvevő osztályába helyezte, észrevette, hogy :a posztógyárosok nagyrésze katonai szükségleteknek megfelelő árút nem tud gyártani; hogy az állam érdekeit megvédje, iparosaink kioktatásához fogott. E célból megírta «A katona posztó vizsgálása» című cikket és mert a gyárosaink panaszkodtak, hogy a különböző vizsgáló állomások adatai eltérők, ennek okát kutatva rájött, hogy ez a különböző rendszerű szakítógépek használatából ered. Megírta «Az alakváltozások sebességének hatása, katonaposztók szakító kísérletekkel meghatározható mechanikai tulajdonságaira» című munkáját. Ebben kimutatta, hogy a különböző szakítógépek befogó szerszámainak relatív sebessége különböző értékű s kísérletekkel igazolta, hogy a relatív sebesség változása a fajlagos megnyúlást mily nagy mértékben módosítja, A háború utolsó éveiben posztógyáraink a hulladék anyagokat voltak kénytelenek katonaposztóra feldolgozni. Gyártmányaik kezdetben oly silányak voltak, hogy azt a hadsereg át nem vehette. Miklósi, hogy a gyárosoknak a kellő útmutatást nyújthassa, megírta «A kevert anyagú szövetek» című dolgozatát, amelyben az egyes hulladékfajták keverésarányát a maradó alakváltozás mechanikájának törvényei alapján határozta meg és a beállításra is kioktatta őket. «Kevert anyagú szövetek láncának és vetülékének súly aránya» című tanúlmányában az egyes fonalnemeknek a szövet tartósságára gyakorolt hatását állapította meg és «A kevert anyagú szövetek szakító diagrammja» című dolgozatában kísérletileg megállapította a keveréknek a teljességi fokra gyakorolt hatását s ezzel lehetővé tette a munkának az erő és nyúlás értékeiből való kiszámítását. Amikor a kábelgyárból kilépve szülőinek birtokán pihent, idejét technológiai tanulmányokra fordította. Ekkor írta meg «A fémipari fúrók»-ról szóló dolgozatát, amelyet a Magyar Mérnökök és Építészek Közlönyében tett közzé. Ebben a fúrók metszőszögéről értekezik s kimutatja, hogy a fúró csúcsa mentén alkalmazott hengeres vájat a fúró szilárdságát károsan nem befolyásolja, de a fúró munkaszükségletét lényegesen csökkenti. Jelen munkakörében pedig, mivel a villamos vasútak motorjainál a fogaskerekek gyors tönkremenetele az üzem költségeit nagyon fokozta, «A fogaskerekek pontatlansága» című értekezésében megállapította az egyes marótárcsák alkalmazhatóságának határát. Összefoglalás. Dr. Miklósi felsorolt dolgozataiból kitűnik, hogy ő nemcsak a mechanikai technológiában, hanem ennek összes segédtudományaiban, nevezetesen a matematikában, mechanikában, gépelemekben és az elektrotechnikában teljesen járatos, hogy éles kritikájával felismeri a megoldatlan és a helytelenül megoldott problémákat s az ilyenek megoldásakor eredeti útakon halad. Ez okból egyrészt és mert a jelen gyakorlati alkalmazásában fém- és faipari műhelyeket rendezett be, azokban teljes kocsikat gyártott s mert a gyártási kalkulációt is önállóan végzi és végre, mert a munkabeosztást olykép szervezte, hogy műhelye a magán iparral versenyképes, szóval mert a vas- és fa-gépipart önállóan vezetni képes, ezért a mechanikai technológia szerkezeti anyagokat felölelő tanszékének betöltésénél a legkomolyabban ügyelembe veendő. 2. Dr. Thiering Oszkár 56 éves, gépészmérnök, műegyetemi c. rk. tanár, ipar- oktatási főigazgató. Sopronban született, ág. ev. vallásin Gymnasiumi tanulmányait Sopronban jeles eredménnyel végezte, műegyetemi tanulmányait pedig a budapesti műegyetemen, ahol kitűnő képzettséget igazoló oklevelet nyert. Doktori szigorlatát 1891-ben tette le. Tanulmányainak befejezése után 2 évig a mech. technológiai tanszék asszisztense volt. 1904-ben a kereskedelemügyi minisztérium ösztöndíjával ellátva 2 évi külföldi tanulmányútra küldte ki. Ez idő alatt a textilipart és a textilipari gépeket gyártó telepeket tanulmányozta. Visszatérve a késmárki szövőiskola tanárává, később annak igazgatójává nevezték ki. 1911-ben a kolozsvári fém- és faipari iskolának, 1917-ben a szegedi gépészeti felső ipariskolának igazgatója lett. Ez utóbbi állásban van jelenleg is. Irodalmi működésének jellemzésére, a doktori értekezéstől eltekintve, 6 nagyobb és 40 kisebb terjedelmű dolgozatot mutat be. Nagyobb terjedelmű munkái közűi: «A kézi és gépszövés szerszámtana». «A textilipar és a papirosipar», «A fonalak számozása, motollálása és csomagolása», «A damaszkszövés- ről» és a «Szövőgyárak jövedelmezősége» című munkái az iparosok igényeinek megfelelően Írattak, ezekkel az iparoktatásnak igen hasznos szolgálatot tett, de önálló technológiai eszméket ezekben nem fejthetett ki. Ugyanilyen elbírálás alá esnek a következő értekezések is: «A fonó- és szövőipar ■
