Armuth Miklós - Lőrinczi Zsuzsa (szerk.): A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Történeti Campusa (Budapest, 2023)
Az európai egyetemek története - The History of European Universities Kalmár Miklós
AZ EURÓPAI EGYETEMEK TÖRTÉNETE Az oktatás egyidős az emberrel mint gondolkodó lénnyel. A magas szintű, egyetemes képzés kialakulásával párhuzamosan különböző iskolák és akadémiák jöttek létre a földrajzi térségnek megfelelő sajátosságokkal. A tudomány és az oktatás helyszínéül szolgáló intézmények előképe Platón Akadémiája volt. Másutt és más formában ugyan, de léteztek hasonló intézmények az ókori Kínában és Indiában is, ám az európai kultúrkörben csak a középkorban teljesedett ki az egyetemi rendszer. Ajogot, orvostudományt és teológiát oktató első univerzitások Bolognában és Párizsban kezdtek működni a XI—XIII. században. Az oktatás azonban hamarosan többszintűvé alakult át. Egyrészt a szerzetesrendek tanító életmódja, másrészt a városi iparos céhek rendszeres továbbképzései, vasárnapi iskolái biztosítottak keretet az ismeretszerzéshez. Az általános oktatás rendszeréből kiemelkedtek a magasabb tudásszintet nyújtó egyetemek. Ezek a korai oktatási intézmények Dél-Európában szent helyekhez, egyes városok tereihez, templomkerületekhez kapcsolódtak. Az északabbra fekvő területeken fedett, zárt és fűthető helyiségekben folyt az oktatás. Az első, Itáliában alapított egyetemeket (Bologna 1088, Salerno XI. században, Párma 1117, Modena 1175, Pádua 1222, Nápoly 1224) az angliaiak követték (Oxford 1170 körül, Cambridge 1210 táján és Durham a XIII. században), majd a franciaországiak (Toulouse 1229, Párizs 1253) és az ibériaiak (Salamanca 1218, Sevilla 1254). Később kialakult a központi udvar köré szervezett helyiségsor árkádos folyosókkal, sok személy befogadására alkalmas termekkel és szálláshelyekkel. Ezt a típust képviselte a bolognai Collegio di Spagna (1365-1367) és az oxfordi New College (1380) is. Az udvar köré csoportosuló többszintes cellaszerű helyiségsor kápolnával és nagytermekkel egészült ki. A skóciai Aberdeen, Glasgow, St. Andrews és Edinburgh a XV-XVI. században lépett elő egyetemi várossá. A XIV. század közepén jött létre az első felsőfokú tanintézet Prágában (1348), majd Krakkóban (1364), egy évvel később pedig Bécsben (1365). Az első magyar egyetemet 1367-ben Pécsett alapították. Az oktatás központja azonban Báthory István révén hamarosan átkerült Kolozsvárra. A XVII. századtól Erdély több városában is létesült felsőoktatási intézmény. Az univerzitás egészen a XVIII. század végéig csupán méreteit, alapterületét és szintszámát tekintve változott és bővült: jellemzően a kolostorok tradicionális elrendezését követte. A hagyományos értelemben vett akadémia előképei elsőként Itáliában jelentek meg: a XVI. századi Firenzében, Nápolyban és Rómában is számos példája született. A mai értelemben vett tudományos akadémia Franciaországban alakult ki a XVII. században. A német nyelvterületeken, Spanyolországban és a Brit-szigeteken a XVIII. században jöttek létre az első akadémiák. A jelentősebb egyetemépületek a barokk stílus kibontakozásának idején valósultak meg, így egyúttal az abszolutisztikus hatalmak tekintélynövelő jelképeivé is váltak. Jól példázza ezt a lengyelországi Wroclaw egyeteme (1728-1743). A reneszánsz és a barokk építészet belső logikáját követi a palotatípus, amelyben az egymás fölötti, szimmetrikus elrendezésű szintek egy belső funkcionális rangsor szerint helyezkednek el. Kialakult a „piano nobile", a rendszerint az első emeleten elhelyezett, előkelő célú helyiségek szintje. A földszinten az előcsarnok és az alárendelt helyiségek kaptak helyet, az első emeleten egy reprezentatív térsort, a felsőbb szinteken pedig a kevésbé fontos helyiségeket alakították ki. Ez az elrendezés egészen a XX. századig meghatározta a középületek belső rendjét. Az alaprajzi elrendezés szimmetriáját a külső épülettömeg, a homlokzat is tükrözte. A romantikus klasszicizmus magával hozta az ideális egyetem funkcionális elrendezésének megfogalmazását. G. B. Piranesi ideálterve (1750) egy centrális kompozíció, amelyben felismerhető az univerzum és az univerzitás formai kapcsolata. Alapját egy központi közlekedő köré szerkesztett koncentrikus rendszer képezi, sugárirányú és a körív mentén kialakított lépcsősorokkal, belső udvarokkal. A körkörös formák és a klasszicizmus által megkívánt hasábszerű tömeg közötti területeket kiegészítő funkciók töltötték ki: színház, lovarda, templom, kápolna, étkezde, reprezentatív képgalériák és könyvtárak. A belső körben a növendékek szállásai, a körív külső oldalán pedig az oktatási helyiségek kaptak helyet. A főbejárati oldalon a vezető tekintélyek lakosztályai sorakoztak. Koncepciója a kultúra (színház, könyvtár, képtár), a művészet, a vallás és a tudomány kiegyensúlyozott jelentőségét tükrözi. Meg nem valósult terve a polgári egyetem funkcióideájának első megjelenése. 9 LÜ < <
