Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1988-1989

1989. június 5., 10.rektori tanácsülés

- 5 -A kérdés függ attól, milyen válaszokat adunk az 1. pontban felvetett kérdésekre, de felvetődik a kinek mibe kerül kérdése is.

Ha az adminisztrativ munkahely létesítése olcsó /illetve az adott döntési szinten csak a költségek töredéke jelenik meg/, valószinüleg nem érdemes a munkaerővel takarékoskodni, hiszen a megtakaritás a tanári kar munkafeltételeinek az adminisztrációs segitség csökkenése miatti romlását nem kompenzálja. Ma úgy tűnik, ez a helyzet. Elvileg teljes az egyetértés, hogy sok a nem oktató, adminisztrativ dolgozó a másik egységnél, a másik karon stb., de saját magát igyekszik mindenki bebiztosítani /túlbiztosítani/. Hiszen az ügyviteli dolgozók jelentős segítséget tudnak adni az oktatóknak ügyeiknek intézésében.

A másik kérdés, hogy milyenek az adminisztrativ munka feltételei. Ha minden oktató asztalán van egy szövegszerkesztő, valószínű, egyre nagyobb részük különösebb kényszer nélkül azon Írja levelezéseit, tanulmányait, ipari munkáit, jegyzeteit stb.

Ha az adott hallgatói csoportról készült számitógépes lista, amelyen elvégezhető az összes tanszéki, hallgatói nyilvántartás, és az abban a formában /vagy saját számitógépén elérhető formában/ továbbítható, az oktatók nem fogják külön kérni a tanszéki hallgatói adminisztrációt.

2.2 A munkamegosztás szintje /tanszék-kar-egyetem/ szintén a feladatok meghatározása után dönthető el. A kérdés nem olyan éles, mint korábban. Az igazgatási ügyeknek osztott rendszerben való intézése a számitógépes hálózat kiépítése után jelentősen leegyszerűsödik. Az adatrögzités és feldolgozás szintje, az információgyűjtés és a döntés színhelye elválhat egymástól.

2.3 A fentebb vázolt gondolatok alapján, ha a külső feltételek úgy alakulnak és az egyetem úgy dönt, pl. nem lenne szükség minden évfolyamon évfolyamelőadókra a dékáni hivatalokban. A hallgatói viszony fennmaradását igazoló tanulmányi eredményeket a tanszékek