Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1988-1989

1989. május 15., 9. rektori tanácsülés

2. Az extenziv korszakban csak azok a javaslatok, koncepciók fejlesztési tervek érhették el (akárcsak részlegesen is) a kitűzött céljukat, amelyek túldimenzionálták a feladatot.

A túldimenzionálás a hangzatos minőségi célok mellett mindenekelőtt a mennyiségi mutatók terén kecsegtet sikerrel. Hiszen minden területen a mennyiség előtérbe állítása volt ennek a korszaknak a jellemzője.

3. Az elmúlt időszakban a felsőoktatás fejlesztési elképzelések, programok, tervek határozatokra, a párt Programnyilatkozatára, távlati fejlesztési tervekre, szakemberszükségleti tervekre (bármennyire vitatottak is voltak) alapultak, hivatkoztak. Ezeket azonban rendszerint nem igazolta az idő.

4. Reális támpontok híján nagy hangsúlyt kaptak - a mostani időszakban meg különösen felértékelődnek - a nemzetközi hivatkozások .

A nemzetközi összehasonlításokkal azonban óvatosan kell bánni. A szakmai hozzáértés (a komparatív elemzés) nélkül használt statisztikai adatok csak számok és nem tények. A világban szinte mindenre és mindennek az ellenkezőjére lehet példát találni. A gazdasági feltételrendszert, a történelmi-társadalmi hagyományokat, a felsőoktatás irányítási rendszerét figyelmen kívül hagyva, a környezetünkből kiragadott - és sokszor nem is elég pontosan ismert, idézett - példák semmit sem igazolnak, illetve minden elképzeléshez, ötlethez lehet elegendő ilyen "bizonyítékot" találni.

5. A kudarcok abból is származtak, hogy a javaslatok készítői sokszor nem voltak tekintettel arra, hogy a felsőoktatás, a felsőfokú képzés, a felsőfokú végzettséget igénylő pályák nagyon differenciáltak.

V