Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1986-1987

1986. november 24., 3. rektori tanácsülés

5

Az egyetemen belüli, karok közötti feszültségek feloldása érdekében intézményünk létszám- és bérgazdálkodási politikáját két alapvető módszer alkalmazása jellemezheti:

a) központosított létszámgazdálkodás

b) decentralizált bértömeggazdálkodás

ad a) A "k25E22tgsitott_létszámgazdálkodás" valamiféle normativarenden alapulhat: a feladatokból adódó, megkövetelt teljesítményekhez kötjük a rendelkezésre bocsátott álláshelyek, státuszok számát. Oktatók esetében: kari hallgatói létszámra, órarend szerinti előadások, gyakorlatok számára, stb. vetitett fajlagosokra alapozhatnánk az engedélyezhető létszámot. A segédszemélyzet (laboránsok, technikai személyzet, ügyviteli létszám, stb.) álláshelyei vagy a (kari specialitások figyelembevételével) az oktatói létszámhoz arányosítva lennének megállapithatóak, vagy további sajátos teljesitménynormák alapján határozhatók meg.

Ilyen jellegű normarendszer lehetséges alapjául szolgálhat majdan a Minisztériumban kidolgozás előtt álló követelményrendszer .

E variáns esetén azonban- az Oktatási, Személyzeti és Bér-, Munkaügyi Osztályoktól részletes egyetemi normatíva rendszer kidolgozását, folyamatos karbantartását és állandó figyelemmel kisérését követelnénk meg, erre osztályaink nincsenek felkészülve, jelenlegi létszámunk mellett e feladat megfelelő ellátására nem tudnának vállalkozni;- minden kart, szervezeti egységet arra ösztönöznénk, hogy minél nagyobb terhelést, minél több ellátandó feladatot mutasson be, igyekezzen elfogadtatni.

Kari, intézeti, tanszéki szinten a "célfüggvény" a maximális létszám engedélyeztetése lenne.

II.