Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1986-1987
1986. november 24., 3. rektori tanácsülés
6 ad b) A_bértöme32azdálködás a költségvetési reformok "vivmánya". Az önálló bérgazdálkodással felruházott vezető jogkörébe utalja, hogy feladatai ellátásához a rendelkezésre álló bértömeget mi módon, milyen létszámmal használja fel. Egyetemünk hosszú évek óta bértömeggazdálkodást folytat és az 1973. évben kiadott egyetem Szervezeti és Működési Szabályzat e jogkörrel már felruházta a karok dékánjait. A Szabályzat ezen előírásának 1985. január 1-étől tettünk eleget, biztosítva a bérmegtakarítások (akár évközi) célszerű felhasználását kari szinten. Bértömeggazdálkodás érvényrejuttatása esetén minden szervezet a rendelkezésre álló bértömeg egy főre jutó hányadának növelésében, tehát az ésszerű létszámcsökkentésben érdekelt. Természetesen a bértömeget is el kell osztani egy-egy döntési szinten (egyetem, kar, intézet, stb.), és a felosztás indokolásánál nem lehet kitérni valamiféle teljesitmény-követelmény megállapitása elől. Úgy véljük azonban, hogy egyetemünk szintjén sokkal célirányosabb ma egy felülről megkötött erőforrás mennyiséget (bértömeg/év) "globális mutatók" alapján továbbosztani karokra, mint alulról felépített (minden szinten erősen vitatható) , fajlagos teljesitménynormákra alapozott létszám (státusz) tervet készíteni. Egyetemi szinten a globális mutató a hallgatói létszám lehetne . "A nappali hallgatói létszámon kivül nincsen megbízható viszonyítás! alap. Az összes többi tényező csak becsléssel és rendkívül szubjektív módon számszerűsíthető. Minél több ilyen tényezőt vennénk figyelembe, annál nagyobb lenne a torzitás; ha külön-külön mindegyik megítélésekor csak 10%-os hibát követünk el (teljesen tisztességes hozzáállást feltételezve!), akkor ezek szorzatából is hamar kijöhet 2-300%-os hiba, azaz könnyűszerrel igazolni lehetne a mai aránytalanságokat. Ez zsákutca, melybe nem szabad bemenni. , Írja egy hat évvel