Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1985-1986
1986. január 20., 3. rektori tanácsülés
2 Számítástechnikai laboratóriumokat (egy teremben több személyi számítógép vagy eqy nagyobb gép néhány terminálja) szinte minden karon létrehoztak:, azonban a hozzáférési lehetőségek nagyon eltérőe.k: a gépek teljesítőképessége vagy esetleg szervezési nehézségek: miatt. Az alapképzésben a tényleges gépi gyakorlat 1-2 óra /hét/hal 1gató és 1 - óra/hét/4 hallgató érték között mozog . Ebbe a szigorúan vett; oktatási időn kívüli, az önálló feladatok megoldása miatt gép mellett eltöltendő időt is bel eszámol tűk.A hallgatók a tanult nyelven történő programozásban az alapvető jártasságot megszerzik. <E kérdésben mind a 6 kar adott információt.) 1.3 A számítástechnikának a szaktárgyakban való felhasználásánál különböző szakok, tárgyak sajátosságaiból kell kiindulni. A karok készítsenek számítástechnikai oktatási tervet, amelyben számba veszik az egyes tárgyak számítástechnikai igényét, a tanszékeken, a karon, az egyetemen levő lehetőségeket. Tervszerűen biztosítani kell, hogy minden hallgató tanévenként legalább egy alkalommal kapjon valamelyik tanszéktől számítástechnika alkalmazását igénylő feladatot. E kérdéskörben a kép igen heterogén. Nem csak a karok között, hanem a karokon belül az egyes szakok, de még a tanszékek között.is komoly különbségek vannak. Az okok is igen különbözőek és összetettek is. A legkomolyabb talán a megfelelő mennyiségű és minőségű számítógépkapacitás hiánya. Különösképpen hiányoznak a grafikus eszközök (grafikus display, digitalizáló, rajzgép) valamint a jó alkalmazói szoftverek. Gondot jelent, hogy oktatóink sem mindig rendelkeznek a megfelelő hozzáértéssel ahhoz, hogy az oktatásba kerülhessenek komoly AMT rendszerek, vagy más számítógép alkalmazások. Végül gond az is, hogy a hallgatók számítástechnikai alapképzettsége sokszor nem elegendő, vagy nem megfelelő jellegű ahhoz, hagy közvetlenül ilyen oktatásban részesülhessenek. (Pl. más programnyel vet kellene használni a szakoktatásban, mint amit a hallgatók az alapoktatásban megismertek.) Ilyenkor egy megismételt alapképzésre is szükség van a szaktárgy óra keretéből. (E kérdés valamely részével 5 kar értékelése foglalkozik.) 1.4 A számítástechnika iránt különösen érdeklődő hallgatók számára a kötelező és fakultativ választható tárgyakon, TDK, szakmai köri tevékenységen, tanszéki kutató, szerződéses munkán keresztül biztosítani kell az átlagot meghaladó ismeretek és készségek elsajátítását. A feltételek biztosításába a tanszékeket, a kari számítóközpontokat és a SZAK-ot is be kell vonni. Az érdeklődő hallgatók általában megtalálják annak lehetőségét, hagy erre szánt idejüket számítástechnikai környezetben töltsék el. Ám ez a környezet technikailag általában nem elég korszerű és a szükségesnél kevesebb elhivatott oktatói konzultációt kínál. Ezért még az érdeklődő hallgatók is csak ritkán jutnak el nemzetközi mércével kiemelkedőnek ítélhető színvonalra. Az érdeklődő hallgatók számának növelésére van néhány igen jó kezdeményezés. Ezeket a tapasztalatok kiértékelése után, esetleg továbbfejlesztve illetve megfelelően adaptálva, egyetemszerte alkalmazhatnánk. Ilyenek pl. a számítástechnikai ismereteket adó vagy alkalmazásokat oktató fakultativ tárgyak, ilyen tárgyú speciális tanfolyamok ill. a kiegészítő képzés. lQ\-
