Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1983-1984
1984. március 26., 4. rektori tanácsülés
8 vagyunk tanúi éles vitáknak, egyetemünkön belül is. Felmerülnek szélsőséges vélemények is, mint pl. hogy ez az elv сза.к lózung, vagy hogy az elvet csak akkor lehet jól alkalmazni, ha majd mindenkinek pontosan tudjuk mérni a teljes munkáját ctb. A közgazdo.ságtudomány is sok részkérdés megválaszolásával adós. Annyit azonban alapul vehetünk, hogy legalább fogalmilag el kell választanunk a munkát /mint effektiv ráfordítást/ а munka, eredményétől, és hogy az elosztásban a hangsúlyt az utóbbira, kell/ene/ tenni} megfizetni nem o.z inputot, hanem az outputot célszerű; hogy a korszerűség követelményének jobban megfelel, ha, a.z "egyenlő munkáért egyenlő bért" helyébe a. "differenciált munkáért differenciált bért" követelménye lép. A mai helyzet ismeretében már azt is be kell látni, hogy a legjobbak által elért eredményeket csak akkor tudjuk honorálni, ha o, legrosszo.bbaktól elveszünk* továbbá hogy bármily nehéz is differenciálni kevés pénz mellett, ha. ezt elmulasztjulc, belátható időn belül már az egyenlősdihez sem lesz elég pénzünk. Nem osztjuk azok nézetét, akik szerint az egyetemen felesleges differenciálni, mondván, hogy az oktatók nagyjából azonoe kvalitásunk /vagy ilyenekre von szükség/. Még az is kétséges ugyanis, hogy a képességek szerinti munka, már általános-e. A sok nyitott kérdés közül némelyik elvileg is nyitott, mások csa.k gyakorlo.tila.g. Különösen az okoz nehézséget, hogy Gpe ra,tive miként válo.sszulc szét o,z input- és a.z output-olda.lt. Az output a termékek többségénél a. piaci értékítélet felől közelíthető meg. A mi "termékünk" a kibocsátott mérnökök széles értelemben vett teljesitőképessége és készsége, amiről visszajelzéseink vannak /ezek az eddiginél több figyelmet is érdemelnek/, anélkül azonban, hogy munkánk megítéléséhez, pláne a személyes teljesitmények elbírálásához elegendő támpontot nyújtanának. Illúzió lenne a,zt hinni, hogy ez a, szituáció majd később alapvetően módosul.
