Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1977-1978
1978. május 8., 6. rektori tanácsülés
- 6 -dolgozó oktatói karunk alkalmas arra, hogy ilyen keretek között hatékonyan végezze oktató-nevelő munkáját. A nevelőmunka feltételeinek javulásában jelentős szerepe van az oktatasmodszertani fejlődésnek. A hallgatók között végzett nevelő tevékenység döntően az oktatási folyamatban, az oktatóhallgató együttműködésében valósul meg. Eredményessége tehát szoros összefüggésben van a hallgatók és oktatók közötti kapcsolat jellegével. Az elmúlt évtizedben végrehajtott oktatáskorszerüsitési munkánk egyik lényeges eleme volt az intenziv oktatási formák /kiscsoportos oktatás, a hallgatók aktiv tevékenysége, tudományos diákköri munka/ jelentős mértékű terjedése. Ily módon növekedett az oktató-hallgató kapcsolatfelvételek száma és megnövekedett a kapcsolatok keretében végzett nevelőmunka hatékonysága.' A tapasztalat szerint azon tanszékeken folyik kiemelkedő nevelő tevékenység, ahol a tanszékvezető külön gondot fordit munkatársainak egyéni fejlődésére és lehetőséget biztosit a hallgatókkal való közvetlenebb kapcsolatok kialakítására. A nevelés területén elért eredmények elismerése mellett mégis egyelőre azt kellett megállapítanunk, hogy az oktatói kar a mindennapos oktatói munkájában a tervekben megfogalmazott nevelési feladatok egy részét még nem teljesiti. Ennek egyik alapvető oka, hogy a tanszéki nevelési tervek nem eléggé élőek, s igy hiába épülnek a kari komplex tervekre, a mindennapos szakoktatáson át elérendő nevelési hatás alig valamivel tervszerűbb, mint a nevelési tervek készítése előtt volt. Éppen ebből kifolyólag is igen fontosnak tartjuk a nevelési folyamatban a visszacsatolásokat. Ezeknek néhány formája: hallgatói képviselet a tanszékeken, kérdőíves felmérések, hallgatói fórumok, a tárgyak oktatásának lezárásakor a hallgatói vélemények kikérése, stb. mind serkentőleg hatnak a tudatos rendszeres nevelőmunkára.
