Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 10. (1-21.)
Egyetem munkáját vezetni és lehetetlen a tanszékeket, a karokat vezetni. Tehát mindenütt fokozott felelősségvállalásra van szükség, fokozódó kezdeményező készségre, azzal a tudattal, hogy aki dolgozik, az hibákat is elkövet, de ezeket ki is lehet javítani. Elvtársias bírálattal meg lehet találni a legjobb megoldások módját és véleményem szerint még sokkal jobb, ka többet hibázunk, de kezdeményezünk, minthogy egy langyos fürdőbe ülve semmiféle vállalkozásnak nem vetjük magunkat alá. A leglényegesebb kérdések egyike, hogy amikor fokozzuk a karok önállóságát. fel kell vetni az ellenőrzés kérdósót is. Sajnos á multján még nem sikerült megtalálni a leg- jobb ellenőrési formákat és kérdés, hogy a jövőben hogyan fogjuk megtalálni. Ez egyike a legfontosabb feladatainknak és kihangsúlyozom, hagy nem formai ellenőrzésre gondolok, tehát nem arra, hogy le.jön az ellenőrzési csoporttol egy' elvtárs és megnézi, hogy 18 törölköző van a leltárban, ebből 17 meg van, 1 hiányzik. Az ellenőrzés lényege, hogy a karok vezetőinek kell megvalósítani azt, hogy havonként, vagy kéthavonként egy-egy tanszék egésat megvizsgálják. Megvizsgálják az oktatói munkát, a nevelő munkát, az ideológiai fejlődést, a káderek fejlődését. Meg kell nézni a tudományos munkát is. Ha nem is számitha— -tunk arra, hogy egycsapásra minden a legjobb utón fog haladni, kétségtelen, hogy az ellenőrzésnek ez a formája sok tanulságot fog szolgálni a karok vezetői számára és tanulságot fog szolgálni a tanszékeknek is. Az ellenőrzésnek ezt a módszerét szeretném kidolgoztatni és fel is kértem a villamoskart arra, - minthogy onnan indult el az ilyen irányú kezdeményezés - hogy az ellenőrzés szempontjait dolgozzák ki, amit természetesen közösen meg fogunk beszelni^és azután az egész egyetemre próbáljuk majd érvényesíteni. A demokratizmus és a decentraliamus kifejlődését azzal is elő kívánom segíteni, hogy az Egyetem vezetése munkájában a Rektori Tanács feladatkörét lehetőleg szűkre kívánom szabni' es' ehelyett az Egyetemi Tanács' felelőssegét és lehetőségeit kívánom növelni. Ez rendkívül nehéz probléma szervezetileg, mert amíg a Rektori Tanácsban lo személy vesz részt, az Egyetemi Tanács résztvevőinek száma 2o—25—re tehető, amely természetszerűleg a vitának a koncentráltságát csökkenti. Mégis ezt az egyetlen utat kátom járhatónak, mert au Egyetemi Tanácsban résztvesznek a dékánokon kívül a karokat képviselő professzorok is és ilymódon az Egyetem közvéleménye^ közvetlenebbül tud érvényesülni.a felmerülő kérdésekben és azokat sokkal konkrétabban tudjuk megoldani. Ez természetesen szintén a demokratizmus fejlődését jelenti. Ilyen módon az Egyetemi Tanácsülésekre természetesen csakis a legfonto—^ sabb és leglényegbevágóbb kérdéseket lehet vinni, mert hogyha