Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965

1964. szeptember 10. (1-21.)

8 önállóságát, kezdeményező készségét, a felelősségvállalásukat és fokozni kell az ellenőrzési is. Ezekről a kérdé-_ sekről szeretnek néhány szót szólni. y

Először is kihangsúlyozom, hogy a dencentralizáció egyetemünkön politikai kérdés. Olyan időszakban, amikor az egye— 'lem helyzete nem szilárd, amikor a hatalom kérdése veszélyben van, természetesen politikai követelmény a centralizáció és minél centralizáltabb vezetés. Olyan időszakban, a- mikor a kellő bizalom a párttagok és pártonkivüliek között meg van mindkét irányban, amikor Pártunk politikája helyes, amikor a hatalom kérdése nem elsőrendű kérdés, - hogy igy fejezzem ki magam - ilyen körülmények között természetes, hogy a demokratizmust az Egyetem vezetésében fokozni lehet és fokozni kell.

Szeretném nagymértékben kihangsúlyozni, hogy nagy bizalom van az Egyetem vezetése részéről a karok iránt, a karok vezetői iránt, a dékán és dekánhelyettesek iránt. Úgyan- ilyen bizalom mutatkozik meg az Egyetem vezetése réséről a tanszékek felé is. Kérem, hogy a karok ezt a bizalmat előlegezzék a tanszékek számára. Es természetes, hogy a vezetésen belül én, mint rektor a legnagyobb bizalommal vagymk helyetteseim iránt és nekik a legszélesebb öntevékenységet es kezdeményező lehetőségeket kívánom biztosítani. Ez a bizalom kell hogy alapja legyen az elkövetkező munkánknak, fokoznunk kell a karok önállóságát, mert számos kérdés merül fel a karokon belül és ha teljesen őszinték vagyunk, akkor tulajdonképpen a Műszaki Egyetem egy-egy kara joggal felér létszám tekintetében és súly tekintetében más egyetemek egészével. Mi értelem van akkor, hogy mindenáron vitákba bocsátkozzunk a közo% nevezőre hozás tekintetében, hogy ami jó a gépészeknek, azt rá profijuk erőszakolni a vegyészek- re, vagy amilyen kialakult módszerek vannak a vegyészeknél, azt a villamosoknál próbáljuk bevezetni. Ennek igy nem lenn( értelme, ha túlzásokba bocsátkoznánk. Természetesen vannak közös alapelvek, az oktatásnak közös feltételei, ami egyaránt érvényesek valamennyi karra. Tehát ebben nem lehet vita, de a részletkérdések megoldásában - én azt hiszem - további önállóságot biztosíthatunk a karoknak és ez elő fogja segíteni az oktatási reform soronkövetkező feladatainak megoldását.

Ugyanígy bizonyos mértékig a tanszékek önállóságán is fokozni kell - véleményem szerűt - mert a problémák ott merülnek fel a tanszékeken és ezek globális megoldását egy kar sem vállalhatja magára. A jogkörnek és a lehetőségek fokozása, a hatáskörök fokozása természetesen fokozott felelősségvállalással kell hogy együttjárjón.

Megszűntnek kell teniteni azt az időt, amikor mindent felülről várunk, hogy rendelkezés szabja meg azt, hogy mit csináljunk és ennek a rendelkezésnek a végrehajtásáért semmiféle felelősséget ne vállaljunk. Ilyen módon lehetetlen az