Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1964. december 3. (22-44.)
Dr.Gillemot László rektorbelvettes: Ha valaki végrehajtott reformtervünket az Egyetem összességére értve, részleteiben vizsgálj vitatható, összességében biztos helyes. Egy tény azonban analízise szerint fennáll, hogy nincs összhangban az Egyetem meglévő és kiépítendő kapacitásával. ^ Tessék utána gondolni, hogy függetlenül a reform tartalmától. helyességétől az egptemi oktatás a gyakorlati oktatás térén visszafelé fog menni nagy átlagában, nem az egyes részletkérdésekben. Ez szerinte az első körülmény, amit ha már a reform meg van figyelembe kell venni. A második az a ténylegesen megáltozott politikai helyzet, hogy a húsz év során egy csomó olyan embernek kellett az esti tanulás lehetőségét biztosi tani, akik erre valamikor nem voltak képesek. A harmadik az a téy, hogy a felvételre kerülő anyag egyre inkább gyengébb és egyre kevésbé rendelkeznek szakmai gyakorlattal. Végül a negyedik, amin talán lehet vitatkozni, jelen pillanatban azok a szánok, amik a mérnök szükségletről közforgalomba vannak, többé-kevésbé nem veszik figyelembe, hogy azt amit ni mérnöki beosztásnak nevezünk, az állam szempontjából lényegesen olcsóbban látja el egy hároméves kiképzésű jó gyakorlati szakember, egy technikus. Végül ötödik nellékszempontnak hozzáteszi, hogy kétségtelenül na is létezik Magyarországon olyan ember, akinek a körülményei non engedik meg, hogy nappali tagozatra iratkozzon be, tehát mindennemű megoldásnál erre az inkább elszórt, mint tömeget jelentő emberre illik gondolni. Ezekután azt meri mondani, hogy a Villanoskar dékánja által előterjesztett javaslat meggondolásraméltó a következő okokból. Konkretizálná olyan formában, ahogy Frigyes elvtárs elgondolását magáévá tenni sikerült. Ha az Egyetem egy hároméves esti kiképzést tartana fenn, nemcsak Villamoskaron, hanem a Gépész és Vegyész karon is, általában három év múlva az itt kiképzett hallgatókat az iparnak minden nagyobb lemorzsolódás nélkül mint használható szakembereket tudná adni az Egyetem. Ez volna az optimum, amit vehetünk. Az egyetemi átmenet biztosítására legyen szabad leszögezni, azt a pedagógiai meggyőződését, hogy semmiféle esti, vagy levelező tagozat pedagógiai okokból nem lehet egy nappali oktatás tantervének simplex másolata, mint ahogy ezzel évek óta kísérletezünk. Azt a durva példát hozza fel, hogy ha valahonnan előszedünk egy kiváló vasesztergályost és rögtön teletömjük polimns-savakkal a fejét az átmenet biztosítása nélkül, ember legyen a talpán, aki ettől a szakmától nem fog visszariadni. A hároméves technikum tanrendje egy kis műegyetem tanrendjét nem képezheti és nem is lehet az alapja valamilyen egyetemi mérnöki fokra való átmenetnek. A technikum kétségkívül jelent az illetőben egy olyan tudáshalmazt, amivel ő a gyakorlatban él és ami a továbbtanulását biztosítja, de eleve nem törekedjünk arra, hogy ő ezzel egy nappali tanrendbe
