Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 10. (1-21.)
— i6 — negyedszer az anyagi lehetőségek legcélszerűbb felhasználását. Azt hiszem látható, hogy ezeket a kérdéseket - ha nem is ilyen sorrendben - az előbbiekben érintettem és kifejtettem álláspontomat. , ' A Művelődésügyi Minisztérium munkaterve előírja a módszertani kísérletek folytatását a korszerű oktatási rend bevezetése érdekében. Néhány fontos szempontot szeretnék kiemelni. Az egyik az előadások szerepének és súlyának a csökkentése. Tehát arról van szó, hogy nem feltétlenül a legjobb oktatási forma az, hogy ha egy professzor bemegy az előadó terembe és 2oo hallgató előtt felolvassa jegyzetét. Mindenesetre az előadások súlyának csökkentése természetesen együtt jár a gyakorlatok, a laboratóriumi munkák súlyának fokozásával. A második rendkivpl fontos kérdés, amellyel nagyrészt egyet kell értenünk, ez a hallgatók túlterhelésében nagy szerepet játszó hagyományos minőségi rajzoltatási igények csökkentése. Magyarul mondva arról van szó, hogy a mérnök fogalma az utóbbi években óriási változásokon ment keresztül. Amig 5o évvel ezelőtt az volt az igazi mérnök, aki szép tuss-rajzokat tudott kidolgozni, ma sokszor azt mondhatjuk, ha egy mérnök rajzol, nem is biztos, hogy mérnöki munkát végez. Óriási változások mentek végbe a technikában, és ezt a Műszaki Egyetemen is figyelemmel kell kisérni. A harmadik kérdés az Egyetem csak kutatási célokat szolgáló laboratóriumainak oktatási célra való igénybevétele. Ez elég súlyos probléma. Mindenki tudja, hogy vannak olyan műszerek, amit nem adnák a hallgatók kezébe, mert féltenek. Nem azt m&ndom, hogy adják oda a drága műszert és tettessük tönkre a hallgatókkal, de bemutatók formájában tegyük a hallgatók számára hozzáférhetőbbé. A negyedik ilyen problémakör az audió-vizuális oktatási módszerek feltételeinek fokozatos megteremtése és bevezetése. Nálunk kialakulóban van egy Audió-Vizuális Központ,amelyet a Minisztérium nemcsak a Műszaki Egyetem vonatkozásában, hanem országos vonatkozásban kíván kifejleszteni. Természetesen ezen a téren is sok lehetőség van. Ez az első pontja a ^misztérium munkatervének. A második, amelyik ilyen finom fogalmazásban szerepel, a szakmai gyakorlatok szervezése és jóvángyott programjainak megvalósítása. Magyarul mondva nekünk is foglalkozni kell a termelési gyakorlatokkal és nem vagyok túlzó, ha azt mondom, hogy nem találtuk meg ebben a tekintetben a legjobb formákat. A harmadik probléma: az oktatók továbbfejlődésének érdekében el kell készíteni az oktatók uj minősítését, illetve a régiek kiegészítését. Erre nem térek ki, mert a közeljövőben^Egyetemi Tanácson vitatjuk meg a káderkérdéseket. Ugyanakkor ki kell dolgozni az uj káderfejlesztési tervek szempontjait. ./
