Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963

1962. november 5. (25-42.)

- 5 ­arra a rendeletre, hogy évismétlés esetén a dékán felmentést adhat minden olyen tantárgyból, melyből a hallgató legalább közepes érdemjegyet szerzett. Az évi 24ooo Ft. emlegetése azonban minden esetre meggondolkoztató. Hátha előfordul a következő hét évben mégegy eset? Szigorlaton senki sem bukik meg részletkérdéseken. Ha pedig azt a rendkívül kivételes esetet vesszük, hogy egy hallgató háromszor is megbukik ugyan­abból az alaptárgyból, akkor nála az alapvető tézisek ismereté­vel van baj. Nem volna értelme tehát az utolsó év megismétlésé­nek, amikor abból a tárgyból már nem az alapismeretek, hanem a felhasználások kerülnek előadásra. De gondolva az évi 24ooo Ft. esetleges elpocsékolására a kari javaslat szellemében ak­ként módosítanám javaslatunkat, hogy a hallgatót csak egy év megismétlésére kell utasítani, de nem az utolsó év, hanem az illető alaptárgy fundamentális ismereteit tartalmazó év megis­métlésére, mely után a szigorlat negyedmeri sikeres letétele eseténett folytathatja tanulmányait, ahol abbahagyta. Ugyanezen oldal második bekezdésében a jelentés első érve, hogy a javaslat ellenkezik a jelenleg érvényes miniszteri uta­sításokkal. Ezt kivételesen mi is tudjuk, ezért szerepel javas­latunkban az a szöveg, hogy "a minisztériumba küldendő felter­jesztésben kérjük, stb." A jelentésnek ez a bekezdése egyéb­ként eléggé zavaros és láthatóan csak a mindenképeni letorkolás heve vezeti. A jelentés szerint " a gyengébben tanuló hal^atók szigorlataikat, a kötelezően előirt időpontban vagy elégséges­re teszik le, vagy ezt a jegyet csak a pótszigorlatnál tudják elérni." Az eddigi felvételi rendszerből kifolyóan a gyengébben tanuló hallgatók között relative több volt a munkás-paraszt származású, mint az egész évfolyamban. Nem hiszem, hogy a jelen­tés ezért harcolna a szigorlati eredmények tandíjba való beszá­mításáért. A szigorlatok kivétele a rendes vizsgák sorából éppen azért indokolt, mert anyaguk nemcsak a futó félév anyagát tar­talmazza. A szigorlati eredmények diplomában való feltüntetése ellen a jelentés azzal érvel, hogy "a diplomaterv - védésre adandó jegy mind a jól, mind pedig a rosszul tanuló hallgatók­nál lényegében megegyezne a szigorlati jeggyel és nem késztetné a hallgatót az általunk fontosnak tartott szigorlatra /?/ való jobb felkészülésre". A jelentés itt ismét szeretné elhallgatni az eredeti javaslatot és olyan megvilágításba helyezni, mintha az összevont jegyek javasolna a szigorlatokra és diplomavédésre. Ezt azonban nem teheti, mert a "Melléklet is a Rektori Tanács kezében van, mely szerint " a diplomavédés eredmények mellett javasoljuk a szigorlatok eredményét szerepeltetni. A 9. oldal egész összeállítására meg kell jegyeznem, hogy már nem aktuális, mert a szigorlatok halaszthatósá^át megszüntettük. Ami a 11. oldalon az első szigorlat anyagának óraszámát illeti, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a jelentés össze­állítója az előadási és a laboratóriumi gyakorlatok óraszámát egykalap alá vette. Szerinte tehát, ha egy előadást kétszeres óraszámban begyakorló laboratóriumi gyakorlat követ, akkor az háromszor akkora terhelés, mintha az előadáshoz nem tartoznék gyakorlat. Helyes lett volna, ha e meglepő statisztika készítői, Lettner rektorhelyettes elvtárs találó nomenklatúrája szerint az oktatási osztály hivatalnokait legalább egy hozzáértő véle­ményét megkérdezték volna. Ekkor ugyanis kiderült volna az,hogy ; ZP(

Next

/
Thumbnails
Contents