Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1962. november 5. (25-42.)
- 4 félév befejezésétől a 9. félév megkezdéséig csak 3 félév van, de nem gyanúsítom a jelentés összeállítóját azzal, hogy nem tud négyig számolni, csupán azzal, hogy ezzel a primitiv tévedéssel a jelentés szónoki erejét kívánta fokozni. Ez abból igazolódik, hogy ugyanott gondosan elhallgatja, hogy a régi szigorlati rendben a szigorlat csak egy félévvel volt halasztható, a második félév után az első, a harmadik félév után pedig a második pótszigorlat vált kötelezővé, mivel a pótszigorlatoknak a tanulmányi időszakra helyezését az eddigiekben nem engedtük meg. Négy félévet pedig a jelentés - mint említettem - csak azért emleget,mert négy több mint három. A 4. oldalon arra a javaslatomra, hogy az első /Kémia és Matematika/ szigorlat háromszori sikertelen kísérlete esetén a hallgatót el kell bocsátani, a jelentés megjegyzi, hogy "túl rideg, merev eljárás lenne az egyetemtől a hallgató mulasztásának, hibájának kijavítási lehetőségét mgtagadni. Ezért ezt a kari határozatot nem tartjuk elfogadhatónak." Lényegében akadémikus vita ezt szóbahozni, minthogy a szigorlati rendszer visszaállítása óta egyetlen esetben sem bukott meg senki háromszor az első szigorlaton ! Énnek ellenére egy vizsgaszabályzatban az esetleges megtorló intézkedéseknek is benne kell lenniök, tehát kell róla beszélni. Nem kivánok azon vitatkozni, hogy az első és második pótszigorlat micsoda, hanem a hallgató "mulasztásának, hibájának kijavítási lehetősége." Sőt a jelentés érvelését szeretném meggyőzőbbé tenni, ezért a következő igalmazást ajánlom: "Bár még példa nem volt rá és a Kar évről évre mintggy kétszáz felvételi jelentkezőt utasít el hely hiányában, ha akadna olyan eset, hogy valaki Általános Kémiából vagy Matematikából háromszor sem tud megbirkózni a szigorlat követelményeivel, akkor -arccal a műszaki fejlesztés felé - semmiesetre sem szabad ezt a kivételes kádert a vegyipar részére veszi hagynunk." Az 5. oldal első bekezdésében a jelentés a kari javaslatnak azt a pontját kifogásolja, hogy a második szigorlat tárgyaiból a háromszori bukás esetén a hallgatót az illető alaptárgy, tehát az utolsó két év ismétlésére kell utasítani. Megjegyzem, hogy a vita ezen már nem akadémikus, mert az utolsó hét évben már volt egy eset, amikor is az illető leányt elbocsátottuk a karról. A jelentés először azt hibáztatja, hogy a kar javaslata szerint fizikai kémiából való háromszori bukás esetén a III. és IV. évet kell a hallgatónak megismételnie, amikor "még szerves kémia oktatása is folyik, bán a hallgató a szerves kémiai szigorlatát már letette". A jelentés itt szerényen ismét elhallgatja, hogy a tanulmányozott tantervek tanúsága szerint a 3. évben szerves kémia előadás már nincs, csak laboratóriumi gyakorlat, de a hatás kedvéért ez is érthető. A jelentés tehát nem azt tartja sérelmesnek, hogy a hallgató ismét részesül a szerves kémia alapjainak oktatásában, hanem azt, hogy túl sok gyakorlati munkában kell résztvennie. De kinek a szempontjából sérelmes ez? A jövendő szerves vegyész- mérnök, vagy a szerves vegyipar szempontjából? Aligha hiszem! Ezenkívül bátorkodom az oktatási osztály figyelmét felhívni /
