Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963

1962. október 16. (11-24.

- 6 ­tartalmi kérdések ismertetésének kellett volna kitöltenie, így azután csak azt tudjuk meg, hogy 17 tárgy programvitáját tartotta meg eddig a kar és hogy ezek mély tárgyak voltak, de azt nem, hogy e tárgyak vitái sarán milyen lényeges problémák merültek fel, illetve voltak-e egyáltalán problémák és miután minden bizonnyal voltak, milyen eredményre jutottak. Rendkívül figyelemreméltó és a másik két kar által is figye­lembe veendő része a jelentésnek az, hogy a Kar eddigi program­vitáin a hallgatóság nem fejthette ki véleményét. Szükséges tehát, hogy mind a három kar gondoskodjék arról, hogy az if­júság véleménye - képviselőik utján -érvényesüljön a hátralé­vő tárgyak programvitáin. A Vegyészmérnöki Er jelentése tartalmi szempontból összefoglaló tájékoztatást nyújt arról a legfontosabb kérdésről, amely az ott folyó képzésnek a problémája. Ez a kérdés a határozott dif­ferenciáltság a vegyész és a vegyészmérnökképzés között. A jelentés első oldalának végén, illetve második oldalának ele­jén lévő két mondattal külön is szükséges - véleménye szerint - foglalkozni. E két mondatban arról van szó, hogy a Br a "felül­ről lefelé" módszert nem helyesli, azt csak az egységesség ked­véért kénytelen alkalmazni és a Kar szerint ennek a módszernek az alkalmazása mind az ipar követelményeivel, mind pedig az alap­képzés megerősilüséhek elvével ellentétes. Úgy véli, hogy a Kar az e mondatokban szereplő megállapítások kihangsulyozásával ön­magával, a saját jelentésének egy másik helyével került ellen­tétbe. A jelentés bevezető részében ugyanis szükségesnek tartja kihangsúlyozni, hogy "a vegyipar nemcsak mennyiségileg nő. ha­nem jellegében is megváltozik...". Mi következik ebből? Vélemé­nye szerint az, hogy az ipar világosan meghatározta, hogy milyen jellegű, tehát milyen képzési szakirányú vegyészmérnökre van szüksége. Miután igy a célkitűzés cilágos, — véleménye szerint — a reform munkák során a karnak azt kell megállapítania, hogy ezt a célt mely tárgyak, milyen mérvű oktatásával tudja elérni. Nyilvánvaló tehát, hogy ebből a szempontból kellett a Karnak megvizsgálnia jelenlegi egész oktatási rendszerét, a tárgyak egy­másra—épülését, volumenét. így szükségképpen azokat a — főleg technológiai - tárgyakat kellett kiválasztani, amelyek a cél elérését biztosítják. Hogy ezt a munkát a Karnak el kellett vé­geznie és el is végezte, bizonyítékul maga a jelentés szolgál, azzal, hogy közli az uj ágazatositási rendszert. Ha igy most már az ágazatok rendszere is ismeretes, csak az következhet, hogy meg kell határozni azokat a megelőző tárgyakat, és a cél elérése érdekében a velük szemben támasztott követelményeket, amelyek mint alapok, illetve megelőző stúdiumokként szükségesek. Kérdi tehát, hogy miért nem felel meg a Vegyészmérnöki Karnak a "felülről-lefelé" rendszer? Ez a módszertani elv, illetve alkal­mazása egyáltalán nem zárja ki az alapképzés szükséges erősíté­sének lehetőségét. A kiemelt szövegrész második mondana véleménye szerint súlyos elvi tévedést tartalmaz. A Kar ugyanis azt mondja, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents