Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1962. október 16. (11-24.
- 6 tartalmi kérdések ismertetésének kellett volna kitöltenie, így azután csak azt tudjuk meg, hogy 17 tárgy programvitáját tartotta meg eddig a kar és hogy ezek mély tárgyak voltak, de azt nem, hogy e tárgyak vitái sarán milyen lényeges problémák merültek fel, illetve voltak-e egyáltalán problémák és miután minden bizonnyal voltak, milyen eredményre jutottak. Rendkívül figyelemreméltó és a másik két kar által is figyelembe veendő része a jelentésnek az, hogy a Kar eddigi programvitáin a hallgatóság nem fejthette ki véleményét. Szükséges tehát, hogy mind a három kar gondoskodjék arról, hogy az ifjúság véleménye - képviselőik utján -érvényesüljön a hátralévő tárgyak programvitáin. A Vegyészmérnöki Er jelentése tartalmi szempontból összefoglaló tájékoztatást nyújt arról a legfontosabb kérdésről, amely az ott folyó képzésnek a problémája. Ez a kérdés a határozott differenciáltság a vegyész és a vegyészmérnökképzés között. A jelentés első oldalának végén, illetve második oldalának elején lévő két mondattal külön is szükséges - véleménye szerint - foglalkozni. E két mondatban arról van szó, hogy a Br a "felülről lefelé" módszert nem helyesli, azt csak az egységesség kedvéért kénytelen alkalmazni és a Kar szerint ennek a módszernek az alkalmazása mind az ipar követelményeivel, mind pedig az alapképzés megerősilüséhek elvével ellentétes. Úgy véli, hogy a Kar az e mondatokban szereplő megállapítások kihangsulyozásával önmagával, a saját jelentésének egy másik helyével került ellentétbe. A jelentés bevezető részében ugyanis szükségesnek tartja kihangsúlyozni, hogy "a vegyipar nemcsak mennyiségileg nő. hanem jellegében is megváltozik...". Mi következik ebből? Véleménye szerint az, hogy az ipar világosan meghatározta, hogy milyen jellegű, tehát milyen képzési szakirányú vegyészmérnökre van szüksége. Miután igy a célkitűzés cilágos, — véleménye szerint — a reform munkák során a karnak azt kell megállapítania, hogy ezt a célt mely tárgyak, milyen mérvű oktatásával tudja elérni. Nyilvánvaló tehát, hogy ebből a szempontból kellett a Karnak megvizsgálnia jelenlegi egész oktatási rendszerét, a tárgyak egymásra—épülését, volumenét. így szükségképpen azokat a — főleg technológiai - tárgyakat kellett kiválasztani, amelyek a cél elérését biztosítják. Hogy ezt a munkát a Karnak el kellett végeznie és el is végezte, bizonyítékul maga a jelentés szolgál, azzal, hogy közli az uj ágazatositási rendszert. Ha igy most már az ágazatok rendszere is ismeretes, csak az következhet, hogy meg kell határozni azokat a megelőző tárgyakat, és a cél elérése érdekében a velük szemben támasztott követelményeket, amelyek mint alapok, illetve megelőző stúdiumokként szükségesek. Kérdi tehát, hogy miért nem felel meg a Vegyészmérnöki Karnak a "felülről-lefelé" rendszer? Ez a módszertani elv, illetve alkalmazása egyáltalán nem zárja ki az alapképzés szükséges erősítésének lehetőségét. A kiemelt szövegrész második mondana véleménye szerint súlyos elvi tévedést tartalmaz. A Kar ugyanis azt mondja, hogy a
