Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1961-1962

1962. június 21. (229-246.)

- 16 Hanczíer Jyula Pb.titkár: A Minisztérium kezdeményezését és

módszerét / hogy az Egyetem vezetőivel időközönként a helyszínen kívánnak beszélgetni, nagyon hasznosnak, a jövőben követendőnek tartja. Ezek a beszélgetések nagy segítséget tudnak nyújtani munkánkban mind a vezetésnek, mind a Pártszervezetnek is, s az azon elhangzottakat hasznosítani tudjuk.

Az Egyetem vezetésével kapcsolatban úgy látja, hogy az az elmúlt tanévben jelentős mértékben fejlődött, amely fejlődés lemérhető abból is, hogy a vezetés mint kollektíva, egymás mellett dolgozó, egymás munkájáért felelős kollektivá erősödött.

Ezt tükrözi a kollektíván belüli szellem.

Lényeges vonása a fejlődésnek, hogy ma már a feladatok kényszerítő körülményei között egyre tudatosabban foglalkozik a vezetés az elvi, átfogó kérdésekkel is. Ez a színvonal még tovább javítható, ha következetesen követjük ezt az utat. Az Egyetem állami vezetői mindinkább világosan kifejezve, komolyan veszik feladatukat és funkcióikat.

Jelentős fejlődés mérhető le a kari vezetésnél is. Hogy a Párt- bizottság sem jár el helytelenül, bizonyítja a vezetés őszinte bizalma a Párt felé és ha mi a vezetést a kommunista vezetéshez mérjük, úgy meg kell állapítanunk, hogy a vezetésben dolgozó elvtársak meg tudják ütni megfelelő akarás esetén ezt a mércét.

Problémaként veti fel a formalizmust, amely nem jelentéktelen mértékben tapasztalható még munkánkban. Teljesítjük a feladatokat mert arról be kell számlálnunk, betartjuk a határidőket, mert azt a Minisztérium megköveteli. Tudomásul kell vennünk, hogy mi nem azért dolgozunk, hogy a felsőbb szervek által kiadott feladatokat mindenáron teljesítsük - és ez vonatkozik a Minisztériumra is - hanem egy közös nagy célért dolgozunk. Ilyen szempontból jelentkezik még munkánkban a formalizmus.

A másik dolog, amit még tovább kell javítanunk ^ hangsúlyozva, hogy van már ezen a téren fejlődés - mint azt már Szőke elvtárs is említette, ha végig kisérjük a Rektori Tanács napirendi pontjait, az elemző munka még eléggé gyenge;, bizonyos időszak után a megtett utat, időt nem sajnálva, több oldalról megvizsgálva, abból következtetéseket levonni, gyenge pontja még a vezetés unkájának. Szőke elvtárs is említette, hogy a végrehajtás ellenőrzése mgg nem áll azon a fokon, ahol kellene, nem beszélve a végrehajtás komolyságáról. Nem egyszer kerül Rektori Tanács elé olyan dékáni jelentés, mely a felkészülés komolytalanságát tükrözi, bár sokkal többet tesznek, mint amiről beszámolnak jelentéseikben. Ez pedig nem helyes szerénység.

Kétségtelenül van eredmény, előrelépés abban, hogy az elvtársak ma már nemcsak szakmai vezetők, hanem mindinkább politikai vezetők is. Deivannak még problémák ezen a vonalon. A kérdések megítélésében, a feladatok végrehajtásában, megszervezésében a felső vezetés és kari szinten egyaránt sokkal több figyelmet kell szentelni azok politikai összefüggéseire.

Fejlődést lát az egyetemi vezetés politikai kiállásánál is párt állásra való tekintet nélkül, de nem ez a jellemzője a kádermun— kának. Fern lehet olyan munkamegosztást elfogadni, hogy az egyik