Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1961-1962
1962. június 21. (229-246.)
2 A Vegyészkaron nehézséget lát az alaptárgyi és szaktanszékek vezetőinek véleményeltérésében, s tekintettel arra, hogy ez nem szakmája, igy nehéz az ellentétes vélemények között dönteni. Valahogy ezt a kérdést is meg fogjuk oldani a jövő hét folyamán. Ami^a Villamoskaron felmerülő problémát jelenti, ő maga is és a Rektori Tanács tagjai is úgy látják, hogy az oktatás iránya olyan, ami vitatható a híradástechnikai szakon. Jelenleg rendszertechnikai képzés folyik, de jobban szeretné és úgy érzi, hogy ez helyesebb lenne, ha technológiai és gyártási vonatkozások is megfelelő súllyal helyt kapnának az oktatásban. 7 A Gépészkaron a reformmal kapcsolatban - véleménye szerint ** a legkisebb nehézségek merültek fel. Ott is voltak viták, de alapvető kérdésekben a karon belül nincs véleményeltérés. Mindenki egyetért azzal, hogy milyen súlyozással kell az alaptárgyak és szaktárgyak között megosztani az oktatási időt. Egyetértés volt a termelési gyakorlat beosztása tekintetében is. A Villamoskaron ebben a kérdésben még az utolsó félévben is viták merültek fel. A vezetés felelőssége nem vitatható, azonban ennek a fórumnak a jelentősége és egyben bizonyos kérdések egyszerűbb elintézése, valamint egy szintre való hozása érdekében helyes lenne azokat rektori hatáskörnél megállítani. Véleménye szerintiül sok ügy kerül a Minisztérium elé végső döntésre^ s igy lassítja annak elintézését és végülis elmos'san a felelősséget is. A hallgatói ügyek jelentős részében a dékán dönthetne. A jegyzetügyek szintén minisztériumi döntésre várnak, holott annak eset" leges újbóli átdolgozását, kiadását az oktatás sajátossága szabja meg, a példányszámát a hallgatói létszám dönti el. A kádermunkával kapcsolatban voltak nehézségeink^ amelyek rész ben már megoldódtak. A Személyzeti osztály vezetőjével - s ezt- Szőke elvtárs is megerősíti - az év folyamán lényegesen javult az együttműködés. A káderfejlesztési terv létezése igen jó hatású. Régebben is voltak ilyen tervek, de ezeket nem vették komolyan.' Jelenleg is még szükséges 1-2 esztendő ahlioz, hogy átmenjen a köztudatba ennek fontossága és főleg reális volta olyan formában, hogy ha valaki teljesíti a részére előirt tervet, akkor annak főtételét megkapja, mert különben megrendül a bizalma. A tudományos munka fejlődésével kapcsolatban kétséget kizáróan igen nagy zavart okoz a tanszékeken a több forrásból származó támogatás. Miután véleménye szerint az Egyetem annyit ér, mint oktatói kara, rendkívül nagy súlyt helyez az oktatók tudományos fejlődésére. Köztudomásúvá vált az az irányelv, hogy néhány éven belül el szeretné érni, hogy egyetemi adjunktusi fokozat előfeltétele az egyetemi doktori cim megszerzése. Ag adjunktusi állásban lévőknek ezt néhány éven belül meg kell szerezniük. Érzése szerint az oktatók egy része nem veszi ezt még elég komolyan. Azzal teljesen tisztába van, hogy ehhez még^kell egy kis idő. A tudományos fejlődés elősegítéséhez döntő kérdés, hogy oktatóink lássák, hogy előmenetelükhöz a tudományos fejlődés feltétlenül szükséges.
