Budapesti Műszaki Egyetem - rektori tanácsülések, 1953-1954

1953. november 14. (23-37.)

a Váci utón, Csepelen, stb. Néhány eves korukban franciakulccsal^ laposfogóvái játszanak. Iparostanuló képzésünk jóval hosszabb, másféléket esztendős, szélesebbirányu képzést biztcsitl Ugyanakkor a- zonbnn gyártunk univerzális szerszámgépeket és a gyártás kis- esetleg közepes sorozatú. Következésképpen naponta, kétnaponta át kell állni. De hogy fogjuk győzni beállító lakatosokkal a forgácsoló ü- zenoket? Ez is nyilvánvalóan megoldásra váró probléma.

A következő probléna a gazdasági tervezés. Nagyon szeretőn olvasni az apró hirdetéseket, sok nindent ki lehet olvasni azokból.

N s, hát mindenfajta szaknára lehet olvasni álláshirdetést, a villanyszerelőktől a sorrőfön keresztül az elektromos nérnökig és a gyors- és gépíróig. Ezek tényleg olyan foglalkozások, nnelyok szaknak. Villanyszerelőnek non jelentkezik olyan onber, aki non ért hozzá, nert fél, hogy agyonüti az árán. Soífőrnck sen nennek el, nert félnek a balesettől.

Van azonban egy hely, ahová nen kérnek szaknap képesítést, segédlevelet, diplonát. Ez a tervosztály. Oda csak úgy felveszik az an- boreket. Olyan hirdetést nog soha nen olvastán: Vállalati tervosztályra önköltségcsökkentés tervezési előadót keresünk. Vagy olyat: Beruházási tervelőadót felveszünk. Ennek vélonényen szerint az az oka, hogy a gazdasági tervezést non kezelik szaknaként.

Nézzenek csak körül a tervosztályon. Az adminisztratív létszán emelkedése, anely a termelés folfokozásakor bizonyos mértékig indokolt, egy ser egzisztencia megszűnése a felszabadulás után a csendőrtől a nászokon keresztül a hunkába lépő nőkig részben nint uj szerveknél, a tervosztálynál helyezkedtek cl. Ez látható gazdasági tervezésünkben. Lás az éves terv, nint a negyedévi terv, és negint nás a naptári terv. Nen mindég azt gyártjuk, anit az éves tervünkbe felvettünk. Most bontakozik ki a nüszintcrv nozgalon. nint uj kezdeményezés. De arra senki sen gondol, non eay nagy gyárunkban - tegnap hallottan ezt egy gépészmérnöktől - hogy a nuszintcrv konzekvenciáit levonják a beruházási, anyagi, műszáki ellátási, stb. tervekben.

Egy néhány problémáról beszélten, és látható, hogy ezek szervesen összefüggnek az ipargazdaságtan elméletével és gyakorlatával. Értsék meg, hogy a magyar iparban nőiesek a nítszaki'* problémák a döntőek. Ne értsenek félre, nen azt akarón mondani, hogy nincs műszaki probléma a nagyar iparban. Elég, ha a vegyiipari tagozatos hallgatók a veayi üzenek termelő berendezéseire gondolnak. Vagy megemlítem a nelegtechnclógiát, az öntést, kovácsolást, a sál tolást. Van itt elég probléna. De ezekben a kérdésekben, amit mindenki a bőrén érzett, azon például, hogy az ösztöndíjból kevesebbet tudott vásárolni, a gazdaságtan veit a'döntő.

A párt és a kormány következetesen javítja ki a hibákat,igazolja ezt az intézkedések sora, melyek a népjólét emelését szolgálják.

Li gazdag ország vagyunk, ni tulajdonosai vagyunk a termelőeszközöknek, így rajtnnk^áll, hegy használjuk ki ezeket. Ehhez azonban tudásra, gazdaságtani tudásra van szükség.

Nehogy azt higyjék, hogy van technika nagy T-vcl, nagy kezdőbetűvel. A termelés két oldalát a technikai és társad^lmi'oldalát nem lehet elválasztani. Csak az emberek fejében lehet elválasztani és non a valóságban. Ezt azonban szubjektív idealiznusn k hívják.