Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1930-1931
1930.11.13. 6. ülés
4 mélyét, kinek egész tudományos munkássága alapos közgazdasági ismereteken épül fel s kinek eddigi pályafutása biztos garanciát nyújt arra, hogy a szociálpolitika anyagát a legmodernebb tudományos szellemben adhatja elő, amellett, hogy ismeri a kérdésnek gyakorlati vonatkozású kérdéseit is. Dr. Kovrig Béla eddigi pályafutásának és tudományos munkásságának rövid áttekintése meggyőző arranézve, hogy személyében olyan rendkívüli munkabírású és komoly készültségi! szakember kerülne a Műegyetem szociálpolitikai tanszékére, aki amellett, hogy a tanszék teendőit a legmegfelelőbben fogja ellátni, reményt nyújt arra is, hogy tudományos munkájában ezután is meg fog felelni a hozzá fűzött várakozásoknak. Dr. Kovrig Béla 1900 április 8-án született Budapesten, igen jónevű erdélyi biitokosesaiádból. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után egészen ifjan a m. kir. miniszterelnökség szolgálatába lépett, de közben éveken át hosszabb külföldi tanulmány- útakat tett s már ekkor közvetlenül közelről tanulmányozta Franciaország, Hollandia, Németország és Anglia szociálpolitikáját. E tanulmányokkal függött össze az, hogy hamarosan a munkanélküliség elleni küzdelem egyesületének titkárává választották meg s ezekkel függött össze 1924-töl kezdve mindinkább sűrűsödő és értékben is megduzzadó tudományos munkássága, melynek minden része a legszorosabban vág bele a szociálpolitikába. Korán, már 1926 májusában a szegedi egyetem jogi és államtudományi karán „a közgazdaságtan, különös tekintettel a közgazdaságpolitikára“ című tárgykörből egyetemi magántanárrá képesítették. Mint magántanár készítette elő a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter megbízásából az Országos Társadalompolitikai Szakértekezletet, mely egyike volt a háború után következő idők legjobban megszervezett s legszebb sikerrel lepergett ankétjeinek s melyben egy csomó fontos kérdésnek maga dr. Kovrig Béla is előadója volt. Közben Kovrig a népjóléti és munkaügyi minisztérium, majd az Országos Munkásbiztosító Intézet tisztviselői karának kötelékébe került, ekkor sem mulasztotta el azoknak az értékes külföldi kapcsolatoknak ápolását és fejlesztését, amelyek kiépítését már korábban megkezdte. Ily előzmények után kapott dr. Kovrig Béla megbízást egyéb szép feladatkörökön kívül a népjóléti és munkaügyi minisztertől arra, hogy az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére vonatkozó biztosítás törvényjavaslatát elkészítse. Eredményes és kitűnő munkássága elismeréséül 1929. elején az V. fizetési osztály címével és jellegével tüntette ki a Kormányzó Ur Ö Főméltósága. Nagyarányú munkássága mellett a legutóbbi években sem hanyagolta el a külföldi intézmények tanulmányozását. Előbb Olaszország fascista politikájával foglalkozott, majd a bajor és az osztrák társadalombiztosítás racionalizálásának eredményeit vizsgálta a helyszínen. Legutóbb a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal meghívására tagja lett a társadalombiztosítási szakértő nemzetközi bizottságnak. Dr. Kovrig Béla munkásságának külső vázolása is elegendő annak megvilágítására, hogy személyében valóban nagyon számottevő egyéniséggel állunk szemben. A bírálat szava talán még kedvezőbb akkor, ha tudományos munkásságát tekintjük át, legalább főbb vonásaiban. Egészen fiatal korában jelentek meg első dolgozatai, jobbára olyanok, (A mai munkanélküliség problémája és orvoslása. Budapest, 1924. 58 1., Az. ipari békejog. Budapest, 1925. 59 1., mindkettő „Munkanélküliség elleni küzdelem“ magyar- országi egyesületének kiadványa), amelyek jelzik azt az irányt, melyet szerzőjük későbbi tudományos munkásságában elfoglalt. 1926. tavaszán adta ki egyik legfontosabb müvét, (Az új Oroszország 1917 — 1926-ig. Budapest, 1926. 400 lap,) amelynek gyü- mölcseképen nyerte el tulajdonképen az egyetemi magántanári képesítését. Hatalmas irodalom felhasználásával igyekezett kifejem a Marxizmus és a Leninizmus lényegét, szemben a forradalmi utopizmuséval. A rendszer, melyben ez a munkája az új Oroszország gazdasági helyzetét kidolgozta, részben történeti, részben gazdaságpolitikai. Ismerteti Oroszország gazdaságpolitikájának fejlődését, a hadikommunizmus kialakulásától ennek összeomlásán keresztül az új gazdasági politikára való átmenetig, ez új gazdasági politikával kapcsolatban külön-külön foglalkozva a mezőgazdasági, az ipari, a szociális, a kereskedelmi és a pénzügyi politikával. A munka annak idején méltán érdeklődést keltett nemcsak a benne felhalmozott becses anyag folytán, melyet Kovrig
