Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1930-1931
1930.11.13. 6. ülés
5 f érdekes nézőpontok szerint csoportosított s kovácsolt össze, hanem azért is, mert hazai irodalmunkban sokáig az egyetlen munka volt, amely az orosz problémát boncolgatta. Fentebb említettük, hogy dr. Kovrig Bélának tevékeny része volt az 1926. októberben megtartott közegészségi és társadalompolitikai országos értekezlet előkészítésében. Az értekezlet munkálatai „Társadalompolitikai feladataink“ címen kerültek 1927-ben nyilvánosság elé s ez a jórészben dr. Kovrig által szerkesztett kiadvány egyike a magyar szociálpolitikai irodalom legértékesebb forrásmunkáinak. Anyagából külön is kiemeljük azt a szép előadást, amelyet dr. Kovrig tartott a békéltetés és koalíciójog ügyében s amely előadásában amellett tört lándzsát, hogy a kollektív szerződések ügye, továbbá a koalíciójog, a legális és illegális sztrájkjog szétválasztása, valamint a békéltetési ügy és a döntőbírósági eljárás törvényesen szabályoztassék. Dr. Kovrig Béla munkásságának ismertetésében külön fejezetet érdemel az a müve, amely a „Munkaügyi Szemle“ kiadványainak 3. száma gyanánt s a Magyar Társadalombiztosítás című sorozat III. kötete gyanánt „Öregségi és Rokkantsági Biztosítás" címen jelent meg s mely magában foglalja azokat a munkálatokat, amelyek a közelmúlt egyik legnagyobb jelentőségű szociálpolitikai törvényalkotásának előkészítése során merültek fel. A törvényjavaslatnak nem csupán a szövege, hanem általános és részletes indoklása is Kovrig Béla tollából s különösen az álta- teket, mellyekkel a törvényjavaslatok országgyűlés elé szoktak kerülni. Az általános indokolás 253 nagy folio oldalra terjed s tulajdonképen három nagyszabású részre szakad. Az egyik az elméleti megalapozást nyújtja. A másik a törvényjavaslat szándékolt intézkedéseinek lényegét foglalja röviden össze. A harmadik rész a külföldi államok társadalombiztosítási rendszerét dolgozza fel nagy alapossággal. A törvényjavaslat alapgondolata az volt, hogy a Magyarországon eddig szokásban volt munkásbiztosítást társadalombiztosítássá kell fejleszteni. Ez alapgondolatot dr. Kovrig Béla az általános indoklásban szép tudományos felkészültséggel teszi plauzibilissé. Megrajzolta az öregségi és rokkantsági biztosítás ideális típusát. Beszámolt annak statisztikai előkészítéséről. Rendszeres áttekintést nyújtott arról, hogy miért van szükség a társadalombiztosítás ágazatainak egyesítésére, hogy miképen áll az egyesítés kérdése a nemzetközi mozgalmakban s hogy általában mik annak előnyei. A magyar tői vényjavaslatot illetőleg az általános indokolásban dr. Kovrig Világos tagozásban tárta fel a biztosításra kötelezettek kategóriáit; mérlegelte a járulékteher számításának módját úgy az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, mint a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél; összefoglalta a magyar szociális terheket, szembeállítva a külföldi államokban mutatkozó terhekkel s kifejtette egyenként azokat a társadalomegészségügyi szempontokat és eljárásokat, amelyek az új biztosításban szóhoz jutnak: a képességvizsgálat ügyét, továbbá a tuberkolózis ellen való küzdelmet (amely utóbbi a társadalombiztosítás egyik legfőbb feladata) stb. Mind e részei dr. Kovrig munkájának sok tekintetben úttörőek a magyar szociálpolitikai irodalomban. De ugyanitt teljes elismeréssel kell megemlékeznünk azokról a fejtegetésekről, amelyekben sorra veszi a külföldi államok társadalombiztosítási rendjét, a történelmi fejlődés vázolásán kívül megvilágítva a mai rendszer fontosabb vonásait is. Anglia, Németország, Ausztria, Olaszország, Franciaország, Belgium, stb. összesen 20 állam (még Japán és Argentina) szociálpolitikai rendszere is tömör tárgyalásban kerül itt az olvasó szeme elé. Szorosan összefügg a most jellemzett munkával dr. Kovrig Bélának az a másik munkája, amelynek eredménye a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek 6002/1928. elnöki számú rendelete formájában jelent meg az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítást szabályozó 1928: XL. t. c. 11. fejezetében foglalt rendelkezések végrehajtása tárgyában. A rendelet a magánalkal- mazotak nyugdíjbiztosítását szabályozta s a vállalati nyugdíjintézményeket szervezte újjá. A TÉBE könyvtár 49. számában, (Budapest, 1929. 615 1.) dr. Kovrig Béla feldolgozta ez alapvető rendelet anyagát, a kommentár azonban, melyet nyújtott a magánalkalmazottak nyugdíjbizosításáról, olyan, amely messze meghaladja a különböző tör-
