Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1918.05.28. 23. ülés
9 is szükségesnek tartjuk és erre vonatkozólag bátrak vagyunk az I. számú mellékletben foglalt javaslatot tenni. E javaslat, számolva azzal, hogy az utóvizsgák díjának felemelése más természetű, ettől eltekint, bár természetesen a fent kifejtettek az utóvizsgák díjának a felemelését is indokolnák. A szigorlati díjak felemelésével szemben annál is kevésbbé merülhetnek fel aggályok, mert a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi kara ez emelést a fokozódó drágaság hatása alatt már a háború kitörése előtt keresztülvitte. Jelenleg a viszonyok mindenesetre még inkább megértek egy ily intézkedés megvalósítására. Abban a r nényben. hogy Nagyméltóságod az előadott érvelésünk méltáuyo- lásával magáévá teszi a tandíj felemelésére vonatkozó tiszteletteljes javaslatunkat, a landíjosztalék kérdésének a következő rendezését volnánk bátrak előterjeszteni. A felemelt tandíjakból mindenekelőtt az államkincstárba beszolgáltatott összeg volna felemelhető, és pedig akár oly módon, hogy egy megfelelő százalékban volna az államkincstár részesedése megállapítva, akár pedig úgy, hogy az államkincstár az eddigi rendszernek megfelelően fix összeget jelöl meg a tandíjakból részesedésénél. Minthogy az utóbbi költségvetési szempontból az államkincstárra nézve nyilván kényelmesebb arra alapítjuk alábbi számításunkat is. Az államkincstár hányadának felemelése mellett a felemelt tandíjból a tandíjjutalék intézménye vissza volna állítható, de egyúttal a magántanári alap oly kívánatos gyarapítása i> eszközölhető volna. Számításaink szerint ezen az elvi alapon a következőképpen alakulna a dolog. A háborút megelőző utolsó öt évben (az 1909—1910. tanévtől az 1913—1914-iki tanévig) félévenkint átlag 133,514 korona tandíj folyt be. Ha a tandíjak javaslatunknak megfelelően felemeltetnének, ez kereken 267,000 korona tandíj bevételt jelentene, a hallgatóságnak a háború előtti létszámát véve alapul. Az államkincstár íixösszegű részesedése 44,500 koronát tesz ki. Ha e részesedést megkétszerezve es kikerekítve félévenkint 100,000 koronában irányozzuk elő, és a rektori tiszteletdíjnak 6000, a quaestori tiszteletdíjnak pedig 3000 koronára való felemelését és a magántanári alapnak 10,000 koronával való előirányzását vesszük számításba, akkor 150,000 korona kerülne kereken a műegyetemen fennálló 45 tanszék között felosztásra, ami körülbelül 3288 korona tandíjosztaéknak felelne meg tanszékenkint. Nagyjában hasonló eredményre jutunk egy másik számítási alapon. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a műegyetemi hallgatók száma 2000 és ezek közül az eddigi aránynak megfelelően 400 élvez tandíjmentességet és pedig felerészben egész, felerészben pedig fél tandíjmentességet, a befolyó tandíjak összege a fenti felemelést alapul véve, 255.000 koronát tesz ki. Ha ebből az államkincstárba a harmadánál is magasabb, mondjuk 40%, összeget beszolgáltatunk, ez 102,000 koronának felel meg, úgy hogy a műegyetemnek kereken 153,000 korona maradna meg a tandíjból, mely összegből a fenti levonások után 134,000 korona kerülne a 45 tanszék között felosztásra, úgy hogy a tsiridíjosztalék tanszékenként 2977 koronát tenne ki. Amint ebből a számításból látni méltóztatik, az általunk javasolt megoldás, amellett, hogy az államkincstár érdekeivel a lehetőségig számol, bár elég szerény keretben, de mégis lehetővé tenné azt, hogy a tanári kar részére biztosítassék az az ösztönzés, amely abban rejlik, hogy meggyarapodott teendői fejében némi ellen- értékben részesül, és így intézményszerű alapot nyer a tanári kar érdekeinek a főiskola fejlődésével való összekapcsolása. De a tandíj-osztalékrendszer ily módon való visszaállításával az államkincstár és a hallgatóság érdekeinek sérelme nélkül elérhető volna az, hogy az egyetemi és műegyetemi tanári állás ismét visszanyerje a teendőinek természetéből folyó azt a jellegét, amelynél fogva az nem egészen csak fix fizetésre, hanem bizonyos fokig fejlődőképes javadalmazásra alapított és a tudomány hirdetésének természetéből kifolyólag a szabad pályákhoz közelebb jutó állás. Azt, úgy hisszük, felesleges bővebben kifejteni, hogy a tandíjosztalék kérdésében az általunk kérelmezett megoldásnak a tanári karra nézve értéke csak akkor volna, ha egyidejűleg az 1904. évi első törvénycikk 1. szakaszában kimondott az az elv elejtetnék, hogy az egyetemi és műegyetemi tanárok tandíjkárpótlásából, tandíjjutalékából vagy leckepénzekből a részükre engedélyezendő személyi pótlékok-
