Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1918.05.28. 23. ülés
10 uak megfelelő összeg levonassék. Mindaddig ugyanis, míg ez az intézkedés érvényben van, a tandíjosztalék nem felelhet meg igazi hivatásának, hogy a tanár fizetésétől függetlenül és azonfelül mint a nagyobb hallgatószámmal járó munka ellenértéke növelje annak jövedelmét. Ennélfogva az egész rendezés csakis ily módon érheti el célját. Egyébként ügy hisszük, fenti érvelésünk elfogadása után, az 1904. évi 1. t.-c.-ben leiek telett elv elejtése önként következik, mert hiszen éppen az az elv, melynélfogva a tanári fizetések javítása a tanárok saját járandóságai terhére esz- közlendő, volt az eddigi félmegoldások azon fonák kiindulási pontja, mely ellen a fentiekből’ leghatározottabban kellett állást foglalnunk. Ezekben voltunk bátrak vázolni azt, hogyan gondoljuk az egyetemi és műegyetemi tanári állás olyan rendezését keresztülviendőnek, amely a tanári állást ismét arra a magaslatra emelné, amelyről azt a többi pályák fejlődése lesüllyesztette, és amely magaslaton ez állásnak meg kell maradni akkor, ha az anyagi és erkölcsi függetlenségei feltételező hivatásának megfelelő betöltését várjuk tőle, mely — erre rámutatni sem mulaszthatjuk el — a főiskola falain kívül is szaktudásának a köz rendelkezésére bocsátását kiváltja, mikor az szintén csak ez állás kellő megalapozása mellett fog minden esetben megfelelően történhetni. Lehetséges, hogy a kérdés végleges megoldása és a tanári állásnak a fentieknek megfelelő kialakítása még nem egy irányban fog tárgyalást igényelni, és fogja egyes részletkérdések tisztázását kívánni. Nem szeretnők azonban a mai viszás állapot továbbra való fentartásával az egyetemi és műegyetemi oktatás veszélyeztetését tétlenül nézni és ezért arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy azokat az intézkedéseket, melyek nagyobb nehézség nélkül eszközölhetők, még a kérdésnek a fentiekben kért rendezése előtt is megtenni, illetőleg amennyiben szükséges, azok törvényhozási rendezését megindítani kegyeskedjék. A fenti cél elérése érdekében ugyanis számos előkészítő intézkedés akadály nélkül már a legközelebbi költségvetés összeállítása alkalmával, sőt részben attól függetlenül is megtehető. Ilyen mindenekelőtt a tandíjosztalék kérdésének a fentiekben kért rendezése, mely az előadottaknak megfelelően amúgyis a helyzet rendezésének egyik legfontosabb eszköze. Hasonlóképpen mielőbb megvalósítandónak tartjuk a még az V. fizetési osztályba nem sorolt egyetemi és műegyetemi tanároknak ebbe való kinevezését is. Legyen szabad a következőkben megindokolnunk, hogy miért állítjuk ezt az intézkedést is azok sorába, amelyek keresztülvitelét sürgősnek vagyunk kénytelenek jelezni. Az egyetemi és műegyetemi tanár legtöbbször a 40—50-ik életévek között éri el a tanári állását. Ez különösen gyakori műegyetemünkön, ahol a legtöbb szakmában csak hosszú gyakorlat után éri el a tanár kinevezését. Ilyen esetben nagy méltánytalanságot kel! abban látnunk, hogy hosszas, a VI. fizetési osztályban eltöltött 15 éH várakozás után, kerülhet csak a tanár az V. fizetési osztályba. Már azt is gyakran megelőzik az V. fizetési osztályba jutással a magasabb hatóságoknál működő tisztviselők, ki fiatalon jut egyetemi, vagy műegyetemi kathedrára, mert a rendes tanárság mégis csak a 40. életév körül szokott eléretni. De igazán a leghátrányosabban sújtja az a körülmény, hogy ma a rendes tanár csak a Vl-ik fizetési osztályba neveztetik ki, azokat, akik később érik el a kinevezést, és ha nem voltak előzőleg hosszasan államszolgálatban, csak pályafutásuk legvégső alkonyán kerülnek az V-ik fizetési osztályba. Ezért a mai állapotnak oly módon való mielőbbi megszüntetését kell kérnünk, hogy azok a nyilvános rendes tanárok, akik még nincsenek az V. fizetési osztályba kinevezve, abba sürgősen a legközelebbi költségvetési törvény aaipján kineveztessenek. Aligha szükséges külön hangoztatnunk, hogy ezután az újonnan kinevezendő nyilvános rendes tanárokat is mindjárt az V. fizetési osztályba kellene kinevezni, mig a végleges rendezés az egyetemi és műegyetemi rendes tanári állást a fenti értelemben nem szabályozza. Ezzel egyidejűleg azt is kérnünk kell a tanári kar tekintélye és a tanszékek jövő betöltése érdekében, hogy addig is, mig a fentiekben kért végleges rendezés bekövetkezik, az egyetemi és műegyetemi tanári pályán is elérhető legyen a ma a tisztviselők által elérhető és mind gyakrabban el is ért legmagasabb fizetési fokozat,
