Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1918.05.28. 23. ülés
7 A korpótlékok ügyének ez a rendezése is csak részben volna képes azon a hátrányon segíteni, hogy az egyetemi és műegyetemi tanári pályán a pálya természetéből kifolyólag az egyéb pályákon szokásos rendes előrehaladásnak lehetőségei igen korlátoltak. Az egyetemi és műegyetemi tanári pálya, ugyanis főképpen azért nyugszik lényegileg más alapon mint a tisztviselői pálya, mert arra csak az lehet hivatott, aki már hosszabb munkássággal biztos tanujelét adta annak, hogy szakmájának önálló művelésére és annak az egyetemen és a műegyetemen méltó módon való képviselésére hivatott. Ennek következtében az egyetemi és műegyetemi tanárok nagy része csak hosszas szakmabeli munka eredményeképpen és éppen nem ritkán csak a 40—50-ik életév között éri el a tanári állást, amidőn azután a korpótlékok is aránylag csak keveset lendíthetnek előhaladásán, mert a szükséges várakozási időnél fogva a tanároknak ez a számottevő csoportja azokban csak igen későn részesül. Azon a hátrányon, amelybe a tanárok egy nagy része azáltal, hogy csak haladottabb életkorban éri el a tanári állást, csakis egy módon lehet segíteni, ez pedig a tanári állás elérését megelőző szolgálati éveknek, illetőleg a megelőzőleg u gyakorlatban töltött éveknek minden szűkmarkúság télre- tétele mellett való beszámítása. A tisztviselői állásban eltöltött évek beszámítását illetőleg nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az, aki tisztviselői pályáról lép át a tanári pályára, már a tisztviselői pályán eltöltött évek alatt hivatalának betöltése mellett a tanári pályához szükséges munkáját végzi a tudás azon fokának megszerzése és irodalmi működés útján való feldolgozása által, mely később tanári hivatásának betöltésére szükséges. Éppen ezért az előzőleg tisztviselői minőségben eltöltött évek beszámítását illetőleg nta alkalmazott kulcsot nem tarthatjuk méltányosnak. De teljesen indokolatlannak kell azt tartanunk, hogy az előzőleg tisztviselői pályán eltöltött évek beszámítását külön kell kérelmezni, holott ott, ahol erre meghatározott kulcs áll fenn, a beszámítás hivatalból is eszközölhető volna, amit az is indokolna, hogy, amennyiben az egyik tanárral szemben helyén van a beszámítás, akkor helyén kell hogy legyen a másikkal szemben is. Kivált a tanári kinevezést megelőzőleg magántanári, meghívott szakférfiúi, adjunktusi és tanársegédi minőségben eltöltött évek beszámítását illetőleg méltánytalan az eddigi gyakorlat. Különösen az elméleti tanszékeknél származik abból sok méltánytalanság, amennyiben itt ismételten előfordul az, hogy oly szakerők, kiknek működését a főiskola okvetlen magának akarja biztosítani, de akiket tanszékhez csak huzamosabb idő után juttathat, hosszú időt töltenek el adjunktusi minőségben és későbbi javadalmazásuk számára ezek az évek teljesen elvesztek. A méltánytalanság azonban valóban fel sem fogható foka rejlik abban, hogy a magángyakorlatban eltöltött évek egy részének beszámításával szemben mereven elzárkózik kormányzatunk azon mérhetetlen hátrányára, akik csak előhaladottabb életkorban jutnak tanári álláshoz. Rendkívül sérelmes ez az állapot különösen a műegyetemre nézve, ahol ez az eset a mérnöki pálya természetéből kifolyólag igen gyakori. A technikai tudományok legnagyobb részének előadása hosszú gyakorlatot és a gyakorlati élet bő tapasztalatait tételezi fel. Azok az évek, amelyeket a leendő tanár a magánpraxis terén töltött el, a legintenzivebb előkészület évei, amely évek alatt szerzi tehát meg a tanár azt, amit később a kathedrán az állam érdekében oly bőven gyümölcsöztethet. Minél hosszabb és fárasztóbb magánpraxis árán jut a tanár tanszékéhez, annál többet képes hallgatóságának nyújtani. Minden méltányosságnak a legelhihetetlenebb módon való mellőzését kell tehát abban látnunk, hogy az állam ezeket az éveket, melyek munkájának gyümölcsét élvezi, a kathedrára lépés pillanatától kezdve egyszerűen nem létezőknek tekinti, és a tanár szolgálati idejébe azokból semmit sem tud be, holott itt még azzal sem lehet érvelni, amit a magángyakorlatból tisztviselői pályára lépésnél valamelyes indokoltsággal fel lehet hozni, hogy t. i. az előző évek figyelembevétele mások bizonyos fokú mellőzésével jár. Ez az eljárás egyenesen el kell hogy riassza a gyakorlat féríiait a műegyetemi tanszékektől, miben pedig legfelsőbb technikai oktatásunk legnagyobb veszedelme rejlik. E veszedelem elhárítása érdekében arra kérjük Nagyméltóságodat, hogy a magánpraxisban töltött évek egy részét bizonyos határon belül, melynek a maximálisan tizenöt éves beszámítást
