Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1918.05.28. 23. ülés
— 5 bízva“. Igen helyesen ismerte fel akkor már az idézett költségvetési indoklás azt is. hogy csakis az aránytalanságok megszüntetése útján lehet elérni azt, hogy a tanszékekre elsőrendű erők megnyerhetők és azokon állandóan meg is tarthatók legyenek. Amit az 1911-ik évi költségvetés indokolása a jogakadémiai tanári állásra vonatkozólag mond, szóról-szóra áll az egyetemi és műegyetemi tanári állásra nézve is, sőt bátran merjük állítani, hogy ezekre az állásokra nézve még fokozottabb mértékben áll, nemcsak azért, mert 1911 óta a közigazgatási tisztviselők és a bírák előmenetelében további javulás következett be, hanem azért is, mert azok az érdekek, amelyek az egyetemi és műegyetemi oktatáshoz fűződnek, még sokkal nagyobbak, mint az aránylag kisszámú hallgatósággal biró jogakadémiai oktatással kapcsolatos érdekek. Hiszen az egyetemnél a legmagasabb fokú oktatásról, műegyetemünknél pedig éppen az egyetlen mérnöki főiskola érdekéről van szó, mely elválaszthatatlan a hazai mérnöki kar képzésétől, és így a magyar technika és a magyar közgazdaság fejlődésétől, a műegyetemünkön nevelkedő mérnöségre pedig a háborúban és a háború után egyaránt a legnehezebb feladatok várnak és az ország teherbiróképességének fejlesztésében is elsőrendű szerep fog annak jutni. Ilyen körülmények között nem lehet kételkednünk abban, hogy Nagyméltóságod nem fog tovább elzárkózni a fent előadott tények kényszerítő bizonyítékai elöl, és sürgősen módot fog keresni arra, hogy az előadott viszásságokat megszüntesse és az egyetemi és műegyetemi tanári kar sérelmeit haladék nélkül orvosolja. Minthogy kötelességünknek tartjuk ebben az irányban is Nagyméltóságod szolgálatára lenni, az alábbiakban bátrak vagyunk azt az utat is megjelölni, amelyen tisztelet- teljes nézetünk szerint a fennálló bajok megszüntethetek és főiskolánk oktatása terén ismét egészséges viszonyok volnának biztosíthatók. Már a fentiekből is kitűnik, hogy nézetünk szerint félrendszabályok ebben az irányban nem vezetnek célhoz. Ha tudományos fejlődésre és a jövő nemzetségnek a tudomány fegyvereivel felvértezésére tart hazánk számot, akkor nem is tagadhatja meg az egyetemi és műegyetemi tanári állás továbbfejlesztésének anyagi eszközeit, mely a tanári állást ismét azelőtti színvonalára emeli, mert nem a tanári kartól, hanem az állami fejlődéstől vonja meg azt, amit e téren szűkmarkúsággal visszatart. A tanári állásnak régi színvonalára emelése csak mint jól átgondolt és összes vonatkozásaiban egyöntetűen végrehajtott mű vezethet a kívánt sikerre. De az egyetemi és a műegyetemi tanárok helyzetének javítása több vonatkozásában aiz oktatás sikerének és a succerescentia biztosításának szempontjából nem tűr halasztást. Ezért tisztelet- teljes javaslatainkat két csoportba kívánjuk osztani. Elő kívánjuk adni mindenekelőtt, milyennek gondoljuk az egyetemi és műegyetemi tanári állást annak végleges rendezése után, de meg óhajtjuk jelölni egyúttal azokat a lépéseket is, melyek mintegy a végleges rendezés előkészítő lépései gyanánt már most, mielőtt a végleges rendezés minden irányában letárgyaltatok volna, megtehetők volnának. Legyen szabad ezek után Nagyméltóságod előtt kifejtenünk, milyennek gondoljuk a szóban forgó kérdés végleges megoldását. A helyes kiindulási pontot ebben a kérdésben csak az egyetemi, illetőleg a műegyetemi tanári kar feladatköréből lehet meríteni, mert ennek speciális természetéhez keli a tanári állás rendezését mérni, ahogy a tisztviselői functió belső természetének megfelelően alakult a tisztviselői állás is. A tisztviselői feladatkör legsajátságosabb természetéből nőtt ki a tisztviselői hierarchia, mely a tisztviselői functiók természetének, az előhaladással párhuzamban a hatáskör kibővülésének folyománya. E pályán a szerzett tapasztalatok és tájékozottság növekedésével a közigazgatás rétegződésének megfelelően növekszik a hatáskör és emelkedik a ranglétrán a tisztviselői hatalmat gyakoroló személynek az elhelyezkedése. Az egyetemi és műegyetemi tanári pálya a hatáskör bővülését nem ismeri. Az első pillanattól fogva, melyben valaki a tanári kathedrára lép, a tudomány teljes magaslatán kell állania, másképpen hivatásának igazi betöltésére nem képes. A íunctióbeli előhaladásnak ezen a pályán semmiféle tér nem nyílik, mert az egyetemi, illetőleg
