Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1917-1918
1918.05.28. 23. ülés
4 sát, mert ezek az adatok azt a látszatott kelthetik, mint hogyha az egyetemi és műegyetemi tanárok helyzete is, bár sokkal kisebb mértékben, mint az egyéb tisztviselők és tanárok helyzete, de mégis javult volna. Ezzel szemben, sajnos, azt a tényt kell leszögeznünk, hogy valóban mind e rendelkezések semmi javulást az egyetemi és műegyetemi tanári állás javadalmazását illetőleg nem hoztak. Azok irányzata ugyanis következetesen az volt, hogy a tanári állást eredeti jellegéből levetkőztessék és egyszerű tisztviselői állássá alakítsák át. E célt szolgálta a lecke- pénzeknek az egyetemi és műegyetemi tanároktól való fokozatos elvonása, amely mindannyiszor egy-egy lépéssel továbbment, ahányszor az egyetemi és műegyetemi tanárok alapfizetésének némi javítását vitte a kormány keresztül. Ily módon a fizetésjavításnak nevezett minden szabályozásnak tényleg a tanári javadalmazás csökkentése lett az eredménye. Minthogy a már a leckepénzek élvezetében levő tanárokat még sem lehetett egészen megfosztani a kinevezésük alkalmával nyert jogigénytől, az ifjabb szabályozások az állásukban egyaránt az önálló kutatást és az ifjúság önálló nevelését megszemélyesítő tanárok között kiilömbséget teremtettek úgy, hogy ezentúl úgy az egyetemen mint a műegyetemen voltak kisebb és nagyobb joggal biró tanárok, amennyiben az egyik részük tandíjkárpótlásra, illetőleg tandíjosztalékra igénynyel bir, mivel szemben másik részüknek ily igénye már nincsen. Ezekhez képest tehát, ahányszor az egyetemi és műegyetemi tanárok fizetésének javításával lépett a kormány a törvényhozás elé, az mindenkor csak látszólagos javítás volt, mert mindig az egyetemen a leckepénzek és a műegyetemen a tandíjak elvonásából, tehát a tanárok saját zsebéből merített összegek elvonásával történt. Az ecsetelt rendszerhez híven ragaszkodnak ’ azok az intézkedések is, amelyek mint az 1904-ik évi I. t-.c., valamint az 1906-ik évi rendezés a személyi pótlékok engedélyezésénél mindenkor a tandíjosztalék illető hányadának beszüntetéséről is pontosan gondoskodtak. Mindezek szerint tehát az egyetemi és műegyetemi tanárok ismételt fizetés- rendezésének az lett az eredménye, hogy az azelőtt a tandíjosztalék intézménye folytán a szabad pályákhoz közelebb álló tanári állás íixíizetéssel biró és a rendes tisztviselői fokozatos előlépés rendszeréhez, bár persze hiányosan, csatlakozó tisztviselői állássá lett. Nálunk tehát a tanári állás eltérően fejlődött attól a rendszertől, amely a nagy német egyetemeken alakult ki, ahol megóvták a tanári pályának azt a közigazgatási tisztviselői állásétól elütő jellegét, mely azt a tudományos működés természetének megfelelően a szabad pályákhoz közelebb hozza. Ügy hisszük, a fent előadottak Nagyméltóságodat is meg fogják győzni arról, hogy az egyetemi és műegyetemi tanári állás a közgazdasági és az állami élei fejlődése által magával hozott változások folytán ma már nem az, ami azelőtt volt, és aminek talán a helyzetet közelebbről nem ismerő körök tudatában lenni látszik. De arról is erősen meg vagyunk győződve, hogy ez az eltolódás, amely az idők folyamán az egyetemi és műegyetemi tanári állás rovására bekövetkezett, nem lehetett semilyen kormány szándékában fekvő eredmény és hogy az csak úgy következhetett be, hogy mindeddig az utolsó évtizedekben a közoktatás ügyét vezető kormányférfiak nem találtak időt arra, hogy komolyan és nyugodtan megfontolják a fent előadott tényeket. Ha ez ugyanis megtörtént volna, akkor nem maradhatott volna ki és nem odázódhatott volna el ily hosszú ideig ennek a felette égető kérdésnek a megoldása, midőn mindenkinek be kell látnia, hogy ez a halasztás csak a főiskolák színvonalának síilyedéséhez vezethet. Hogy a közömbösség az ily eredménynyel szemben mily távol feküdt az előbbi kormányok szándékától is, a tekintetben megnyugtat bennünket az, amit az 1911-ik évi állami költségvetés indokolásában a jogakadémiai tanárok státusrendezésével kapcsolatosan olvasunk, mert akkor a kormány máris annak tudatára ébredt, hogy „a középiskolai tanári kar. a bányászati és erdészeti, valamint az állatorvosi főiskolai tanári kar helyzetének javítása épp úgy, mint a bírói kar előmenetelének kedvezőbbé tétele aránytalanságot hozott létre, és hogy ennek megszüntetése elsőrendű közérdek, mert csak ezen az úton lehet elérni azt, hogy a főiskolai ifjúság tanítása, nevelése európai tudományos színvonalon álló, kötelességének minden tekintetben megfelelni tudó tanári karra legyen
