Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1915

1915.01.02. 1. ülés

MAGYARORSZÁG 5 k Budapest, 1915. péntek, január 1. . .................. ■ ■ - n ...I,. I ■ ■ il. ..........- I sorsát. A Frankfurter Zeitung megjegyzi, hogy illetékes helyről nyert értesülése szerint Frankfurtban nem is volt soha hadifogoly. A háború első hetében néhány japán biztonsági őrizet alá volt helyezve, de már rég szabadon bocsátották őket és egészen természetes, hogy a biztonsági őrizet rövid ideje alatt is a huma­nitás minden követelményeinek megfelelő bá­násmódban részesültek, ső£ tudjuk, hogy a katonai hatóságok az őrizet alá helyezett ja­pánoknak minden könnyítést megengedtek. Rekvirált mezőgazdasági gépek Kopenhága, december 31. A pétervári távirati ügynökség jelenti Vil- nából: Néhány száz mezőgazdasági gépet és eszközt hoztak oda, amelyeket német területen rekviráltak. A Wolff-ügynökség ehhez a hirhez meg­jegyzi, hogy ezzel a rekvirálással nyilván úgy áll a dolog, mint a lembergi Ossolinszky-mu- zeum értékes képeivel, melyeket Pétervárra hurcoltak. ' A lengyel légiók A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtó­főhadiszállásról: Egy krakói lap nyomán más újságok is közölték azt a hirt, hogy a hadügy­miniszter a lengyel légiók parancsnokának ké­résére 1000 vitézségi érdemkereszt adományo­zását engedélyezte az első légió tagjai számá­ra. Az említett lapok ezt a kitüntetést, vala­mint a parancsnoknak állítólag adományozott virtutis militaris rendjelt részletesen leírják. Ez az ujságközlemény teljesen alaptalan. A lengyel légiók kivétel nélkül népfölkelői esküt tettek és ehhez képest minden tekintetben, a ki­tüntetések tekintélében is, ugyanolyan elbánás­ban részesülnek, mint a fegyveres erőhöz tar­tozók valamennyien. A lengyel légiók számára külön kitüntetések létesítése és adományozása nincs tervbe véve. háborúja sebességgel. Az orosz Hydroplánok bombákat hajigáitok a Midilire, amely nagyon ügyesen manővirozott és ágyúit az üldöző orosz repülő­gépekre Arányítottá. Közben a Midiik észrevette az orosz cirkálót és teljes gőzzel útnak indult. Nagy gyorsaságának köszönheti, hogy kijutott a nyílt tengerre és hogy az orosz repülőgépek I bombái nem tettek benne nagyobb kárt. Leg­alább a repülőgépekről nem lehetett megállapí­tani, hogy a török cirkálót komolyabb baj érte volna. Több mértföldre üldözték az orosz hydroplánok a Midilit, azután visszatértek Szebasztopolba. (Zeit.) Beszélgetés Zekki basával Vutko.vich Ödön dr., a „Nyugaíi magyarországi Híradó“ főszerkesztőjének vasárnap este Erdélyben alkalma volt bfei 'szélgetést folytatni Zekki basával, akit a török szultán a német császárhoz küldött rendkívüli szárnysegédi minőségben. .Vuti kovics Ödön dr. az érdekes találkozásról a következőket írja: ‘ Törökország Az egyiptomi khedivét halálra Ítélték Berlin, december 31. Husszein Kém alt, Ismail basa, volt kedive fiát, aki ellen fetvát adtak ki, mert kísérletet tett arra, hogy Török­ország sztiverénitását Egyiptom fölött megsértse, és akit az angolok Egyiptom kedivéjévé neveztek ki, a IV. hadtest hadi- törvényszéke Konstantinápolyban ha­lálra ítélte. A török hadsereg ezt a halálos Ítéletet nyomban végrehajtja, mi­helyt kézrekerül Husszein Kemal, aki el­len a törökök közt óriási az elkeseredés. Orosz vereség Genf, december 31. Az Echo de Paris-nak táviratozzék Tiflisz- ből: Erzerum körül kétszázezer főnyi török sereg áll. Az oroszok támadást kíséreltek meg, amely reájuk nézve olyan szerencsétlenül vég­ződött, hogy a tőrök sereg bekerítette az orosz balszárngat s ennek következtében az oroszok kénytelenek voltak Urmiát kiüríteni. A kaukázusi harcok Pétervár, december 31. A kaukázusi harcokról jelentik, hogy Oltaj környékén az események lassan tovább­fejlődnek. A csaták előbbrehaladnak. Szarka­mis város közelében az orosz csapatok az egész fronton tárnad.ást kezdtek a török előcsapatok eilen. \an köze­lében a török sereg a Saraj-asszurliei vonal mögött 'helyezkedik cl. (Po I, Hír.) Orosz hydroplánok és a Mihidie küzdelme Becs, december 31. ^ A Times pétervári tudósítás nyomán le­írását adja annak az izgalmas küzdelemnek, amely orosz hydroplánok és az egykori német ,,Breslau“ cirkáló között ment végbe. A török cirkáló Szebasztopollal szemközt Cherson vilá­gító toronynál a kis öbölben éppen el akart fogni egy orosz bárkát, mikor hirtelen mint sáskaraj emelkedett fel az öbölből egy orosz ' repülőgépflotta és a Midili fölébe került. Egy orosz cirkáló is közeledett szédítő í „Zekki basa rendkívül rokonszenves úriember. Csaknem három óra hosszáig voltam a török excellenciás ur társaságá­ban. Maga a figyelem és udvariasság. Körül­belül 55 éves lehet. Zömök termetű, erős ember, napbarnitotta arccal. Szürke ruhát visel. A szokásos török fez nem volt rajta. Elmondotta,- hogy arábiai születésű. Évekig volt Damaskusban hadseregfelügyelő. A balkáni háború idejében egy hadsereget ve­zényelt. Ő volt kiszemelve az Egyiptomba küldendő török haderő főparancsnokául,- miközben császári urának, bizalma másfelé irányította őt. Elmondotta, hogy Damaskus* bői épp 12 napig jött Konstantinápolyba, a hol pár napig időzött. Most Budapesten át Berlinbe megy s onnét a német császár fő­hadiszállására. örömmel említette, hogy Törökországban mily lelkes a hángulat és mily biztoira. veszik az egész török birodá- lomban a mi dicső fegyvereink győzedel- mét. Valóságos enthuziaszmussal szólt a né­metek hatalmas uralkodójáról és a mi sze­retett királyunkról. Meleg szavakkal beszélt a testvér magyar nemzet' vitézségéről és Ich vagiasságáról.-• Jól esett hallgatni-őt! Még egyéb társalgási théma is volt Ugyanis ma­gam is járván Konstantinápolyban, bőven akadt kérdezősködni való. így a többek kö­9 Tulipánok és vérvirágok. Régebben, évék előtt, Hollandiából hozat­tam olykor virághagymákat a kis kertbe, pró­baképpen. Világhírűek voltak valamikor a hol­landi hagymák, nem is voltak drágák, darabja tiz fillérbe került. Azután szépek is voltak, fé­nyesek és csillogók. A szinek nevetve játszot­tak rajtuk s aki a magatermesztette virágot kedveli, gyönyörködve legeltette rajtuk a szemét. A figyelmes hollandus még kevert is közébük néhány szem csodálatosságot a föld túlsó oldaláról, Jávából, azok a természetnek csakugyan olyan játékai voltak, hogy a bámu­latukra lehetett járni. Egy növényen annyi szin és annyi formájú kisvirág meg nagyvi­rág : ilyesmi ezen a tájon nincsen. De a gyönyörködések nem sokáig tartot­tak. Nem idevalók ezek a törékeny gyöngesé- gek, más vidékek és más levegők valók nekik. Ahol csak mosolyogva nevet a nap, ahol csak szelíden fénylik, de nem süt. A bika erős állat, de ha istállóban nevelték, nem igen állja ki a pusztai gulyánál való tartózkodást, nem neki való sem az időjárás, sem á levegő, pár év alatt belepusztul. A külföldi gyenge virágok nem állták ki a zellefellét, amiként a nyári szárazvihart nevezik, karcsú derekukban ket­tétörtek. Amelyik ezt is kibírta volna, nem bírta ki azt a meleget, ami akkor szokott be­állni, mikor a nap „jól idebámul“. Elhervad­tak forró tüzében a kis sajnálnivalók, hogy szinte rossz volt a vergődésüket nézni. A föl­det pedig megadtuk alájuk, amennyire csak le­hetett, de hát az sem nekik való volt. Az ide- való virág való az idevaló földbe, azt nem kell úgy ápolni, mint az apró gyermeket, mégis megvan. Azóta aztán nem is fájlaltam a hollandus e fejét levéllel, gondolván, maradjunk csak meg ; a mieinknél. Amelyik ideszokott, itt él és öreg- * anyáink kiskertjében is virágzott, nyújtotta j tarka színeit annak, aki fölnevelte. De a hol- j landi hagymatermelő — ez a nyugati keres­kedő szívósságának a jele — azért csak elküldi j minden évben a maga ajánlatát. Úgy gondolja, hogy, ha az egyik évben nem, hát a másikban majd csak kap valami rendelést. Gondja van a távolságra is, már decemberben útnak ereszti a levelét, pár filléres nyitott borítékban. S! ahányszor elérkezik a levél, mindig meg lehet1 rajta csodálni a német birodalmi posta pontos­ságát és lelkiismeretességét. Mert a hollandus. lehetetlen címeket ir rá a borítékra. A nevemet se tudja leírni, azt sem írja oda, hogy milyen:- országba vigyék a levelet, bizonyosan Német­országot gondol, iraert németül ment oda an-1 nak idején a megrendelés. A városnál is Szeged helyett azt Írja, hogy Szcger. A német postán azután egy-két hétig jár-kel ide-oda a levél,! hova kellene ezt küldeni. De el nem dobják, mint kezbesithetetlent. Meg lehet látni a borí­tékon, hogy a Szeger tintaceruzával ki van ja­vítva Szegedre s ugyancsak ilyen ceruzával rá- firkantva: Ungarn. Ez bizony szép utánanézés a kötelesség teljesítésében, egy nyitott borítékos nyomtat­vánnyal szemben, ami bizonyára semmi fon-í | tosat nem tartalmaz. És békeidőben meg lehet tenni. De most, a háborús világban, micsoda óriás forgalma lehet a postának a harcterekről, meg onnan vissza. S mennyi ember lehet a posta személyzetéből is fegyver; alatt. Vagy ha nem is fegyver alatt, de olyan háborús dolog­ban, amely nem tartozik a posta békeidős dolgai közé. De azért a tulipánhagymás földművelő le­vele Haarlem mellől, Hillegang falvából mégis csak eljött. A címzés pedig most is. csak a régi tarkabarka: Herrn S. Tömekem, Szeger., Orastlángasse 6. S a Szeger megint ki van ja­vítva'Szegedre s megint csak alája van Írva ceruzával : Ungarn. Mindössze tizenkét napig kódorgott, amig idetalált. No, ha már eddig eljöttél, nézzük meg, mi van benned, messziről jött levél. Bizony abban szorÜorus'íg van, ami olyan különösen furcsán illik1 a megvételre ajánlott virágok közé.- Azt mondja a derék ember, hogy nagy Ínség van náluk, mert elmaradtak ' a megrendelések. Százezernyivel állnak náluk a hagymák s ha nem lesz megrendelés, nem tudják, hogy mit tegyenek. Ültessen hát az idén is virágot, tisz­telt uram ! Bármily kis megrendelést hálás és bü hollandi szívvel fogadunk, ültessen egy,kis virágot az idén is, tisztelt uram . . . . . Az ám, jó hollandus, csakhogy itt most a vérrózsák ültetése tart. A legszebb, a legégőbb, legnemesebb vérrózsáké, amik Csak valaha a földön teremtek.-:í néki — íján. iúmfy

Next

/
Thumbnails
Contents