Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1915

1915.01.02. 1. ülés

\JHfl ! rtt - ' MAGYARORSZÁG Budapest, 1915. péntek, január í. zött említette, hogy Abdul Hamid exszultán igen jól érzi magát és a mi Széchenyi Ödön basánk is pompás egészségnek örvend. Bu­dapesten már volt egy Ízben, de csak rövid ideig. Elragadtatásssal nyilatkozott főváro­sunk szépségeiről. Ajánltam, hogy nézze meg Gül baba sírját, ha erre majd érkezése iesz. Mondta, hogy bizony igen érdekelné őt. A török hadsereg eme kiválóságával né­metül beszéltem, amennyiben egészen jól érti ezt a nyelvet és csak néha kever be­szédébe francia szavakat. Vele utazott a 12 éves fia is. Ugyanezen alkalommal voltam szerencsés beszélhetni monarchiánk tehe- ráni követével is. Tőle is jóleső érzéssel hal­lottam, hogy milyen tiszteletnek örvend a messze Keleten a magyar vitézség. Az angol ellenkalifátus Bukarest, december 31. Politikai körökben az a hir terjedt el, hogy Anglia ellenkalifátust akar felállítani, amely alá Egyiptom, Arábia, a bassorai és bagdadi kormányzóság tartoznék és amelynek szék­helye Kairó volna. (Pol. Hir.) A törökök nemzeti ünnepe Konstantinápoly, december 31. A török birodalom megalapítása évfordu­lója alkalmából a várost föllobogózták. Kör­menetet rendeztek, amelyben sok ezer geye- temi hallgató és tanuló vett részt történelmi viseletben. Több minisztérium előtt hazafias beszédeket tartottak. A parlament épülete előtt Halil, a kamar elnöke küldöttséget fogadott. Az elnök beszédet tartott, amelyben ezeket mondotta : „Törökország függetlensége eddig csak névleges volt. Ténylegessé a kapitulációk fel­függesztése óta lett és az lesz a jövőben is, biz­tosítéka ennek az, hogy Törökország ohj fon­tos európai szövetségi csoportba lépett be.“ A szultáni palota előtt is lelkes beszédeket tartottak. A szultán küldöttséget fogadott, amelynek köszönetét fejezte ki a lelkes hódo­latért. A betiltott Jeune Tűre Konstantinápoly, december 31. A török kormány három napra betiltotta az ifjú törökök -félhivatalos orgánumnak, a „Jeune Turc“-nek megjelenését. A lap cen­zúra nélkül kiadott egy vezércikket, s ez volt közvetlen oka a háromnapos betiltásnak. (Pol. Hir.) Világháború a tenderen Amerika és az angolok tengeri militarizmusa London, december 31. (Saját tudósítónktól.) A Wa­shington Post megtámadja lord Churchillt, aki kijelentette, hogy a tenger uralma kizárólag Nagy-Británniát illeti. A szárazföldi militarizmust — irjá az amerikai újság — melynek programm- pontja a gyűlölet, az angol felfogás sze­rint meg kell támadni és meg kell semmi­síteni, még akkor is, ha abban minden európai állam részes. Ez az angol fel­fogás, de csak a szárazföldi militarizmus- ról. A tengeri militarizmus, az már más kérdés szerintük, s ebben a tekintétben az egész világnak meg kell hajolnia az angol disztinkció előtt! Nem értjük, hogy1 az Egyesült-Alla- mok biztonságban érzi magát az angol flottafejlesztés ellenére is. Hisz’ az an­gol tengeri uralom sokkal na­gyobb veszedelmet jelent az Egyesült-Államok számára, mint a német hadsereg. Az angol flotta veszélyeztetheti á Pa­nama-csatornát, az amerikai partokat, mig a német hadsereg nem támadhatja meg ezeket a pontokat, mert nem lábol- hat át a tengeren. Az Egyesült-Államok sohasem hajolhatnak meg a brit tengeri hegemónia előtt. Az angol királyság támadása, vagy kereskedelmi beavatko­zása sokkal inkább tűrhetetlen lenne Amerikára nézve,, mint egy német offen- ziva, vagy a német kereskedelem ver­senye. Sőt, máris kijelenthetjük, hogy Anglia offenzivát szervezett ellenünk, ha­jóinkat lefoglalta, zaklatta, mig a német támadás emlegetése csak rémlátomány. Ha az igy folyik, ha Angliának sike­rülne legyűrni Németországot és magá­nak követelné a tengeri hegemóniát, az amerikai nemzetek nem fogják ezt tűrni és tengeri harcra fog­ják bízni a tengeri hegemónia kérdésének eldöntését. Az Emden halálharca London, december 31. Az indiai hadsereg egyik tisztje Ceylon­ból a következőket irta a «Times»-uek: A napokban érkeztek meg ide a «Sydney»: és az «Emden» sebesült tengerészei. Valameny- nyit a «Sydney» fedélzetére hozták, amely oldalán még ott viseli egy teljes találat nyo­mait. A kórházban beszéltem az angol se­besültekkel, akik legnagyobbrészt égési se­beket szenvedtek, vagy gránátszilánkoktól se­besültek meg. Tőlük értesültem a Kokosz- szigeteknél lefolyt hires tengeri csata egyes részleteiről. A sebesültek elmondották, hogy mihelyt megkapták dróttalan táviró utján iaz értesítést, a «Sydney» nyomban teljes gőz­zel az «Emden» elé sietett. Útjában 29 cso­móra fokozták a hajó sebességét. — A német hajó, amikor megpillantottuk — mondotta az egyik sebesült — le volt hor­gonyozva, de amint megpillantott bennünket, nyomban felénk sietett, hogy fölvegye a har- zot. Az «Emden» első három lövése mind eltalálta a «Sydney»-t, több lövése azonban nem is ért bennünket, mert a «Syd­ney», amelynek ágyúi messzebb hordanak, azonnal lőtávolon kívül helyezkedett el. 600 lövést adtunk le. Másfél óra múlva, amely manövrirozásunlc közben 56 mértföldét tet­tünk meg, kényszeritettük az < Emden»-t, hogy zátonyra fusson, miután a kormánya eltörött. Mi nyomban embereket küldtünk hozzá, hogy az élve maradt legénységet és a sebesülteket fölvegyük1. I ! : — Az emberek elbeszélték, hogy a német hajó valóságos roncs volt már akkor és a fedélzet rettenetes látványt nyújtott. 200 ha­lott hevert szanaszét. A lángokban álló ha­jóról az angol tengerészek a sebesülteket el­szállították. A németek előzőleg összetépték a hajó zászlóját és a tengerbe sülyesztették. A cejdoni kórházakban ápolt német sebesül­tek egyetlen panasz vagy jaj szó nélkül tűrik borzalmas sérüléseiket. Az Északi-tenger aknái Amsterdam, december 31. A Times cikkével szemben, amely német aknalerakások miatt panaszkodik, a N. Rotter- damsehe Courant a következőket Írja: A Ti­mes úgy látszik megfeledkezik arról, hogy az angol admiralitás maga publikálta, hogy az Északi tenger déli részében széles aknamezőt létesített, mely a hollandi és belga határ köz­vetlen közelében kezdődik és az angol partig terjed. Tudjuk, hogy mintegy 80 aknából, me­lyeket legutóbb a németalföldi parthoz sodort az ár, 40 akna francia eredetű volt, a többiek pedig egynek kivételével, melynek származása nem volt megállapítható, angol aknák voltak. A cuxhaueni angol támadás Ivopenhága, december 31. A National Tidende jelenti: Londonban nem tartják valószínűnek, hogy Cuxhaven bombázása oly nagy kárt okozott volna, amely arányban volna a kockázattal és a költségek­kel. örömmel állapítják azonban meg, hogy a léghajók nem alkalmasak nagyobb kárt ■tenni, legfeljebb erkölcsi hatást gyakorolhat-: nak és földerítő szolgálatra használhatók. Kopenhága, december 31. A Berlinske Tidende jelenti Londonból: Ä Cuxhaven ellen megkísérelt angol támadást mindenfelé győzelmi kommentárral kisérik, a melyek a támadást a háború legnagyobb avia­tikái teljesítményének mondják és kijelentik, hogy a sűrű köd akadályozta meg, hogy még nagyobb sikereket nem lehetett kivívni. Bebi­zonyult, — mondják a kommentárok, — hogy a Zeppelinek katonai szempontból használha- tetlanok és nem képesek a repülőgépek tárna-, dásait megakadályozni. A Wollf-ügynökség ehhez a következő megjegyzést fűzi: Léghajóink értékének le­szállítására irányuló ezen kísérlet nyilván csak arra való, hogy kissé megnyugtassa az angolok idegeit. Az angol partok védelme Rotterdam, december 31. Az angol tengerészeti kormány a német flotta támadása következtében széleskörű ka­tonai intézkedéseket tett a keleti partvidék vé­delmére. Száz repülőgépből álló légi flotta őr-, ködik a keleti partokon. A „Karlsruhe“ Kopenhága, december 31.: 1 Hamburgból érkező utasok beszélik, hogy; a vasúton találkoztak a Karlsruhe német cir- káló legénységével s ő tőlük tudják, hogy a „Karlsruhe“-nak a nagy ködben sikerült át­kelnie az Északi-tengeren és a cirkáló bejutott a wilhelmshafeni kikötőbe, Szabadonbocsátott osztrák hajó Trieszt, december 31. '}■ Az 11 Piccolo jelenti: Az alexandriai zsák­mány bíróság elhatározta az osztrák Lloyd három hajójának szabadonbocsátását, mint- hogy megállapítást nyert, hogy elfogatásuk még a hadüzenet előtt történt. A hajók nevei:. Erzherzog Franz Ferdinand, Koerber, Marii quius Bacquehem. (N. ,T. H.) A távoli Keleten Japán és Oroszország London, december 31« T A japán követség közölte a Reuter-ügy-, nőkséggel, hogy azok a hírek, mintha Orosz­ország a Szachalin-sziget orosz részéről le­mondana Japán javára nehéz tüzérség elle­nében, nem vehetők komolyan. , ; j A követség megjegyzi hozzá: Mindama se­gítség, amelyet Japán nyújthat és amelyet nyújtani szándékában van, ama szives vi­szony „eredménye, amelyben .Oroszország Ja­pánnal van és nevezetesen azzai a körül­ménynyel magyarázható, hogy mind a két ország a közös ellenséges ellen küzd. Az ilyen támogatás nem függ össze valami politikai üzlettel vagy te­rületszerzéssel. Ez az eljárás külön­ben kárára volna a baráti viszonynak, amely, a két ország között régóta fennáll és ellen­tétben állana a két ország közvéleményével. Mind a két ország tartósnak tekinti a ports- mouthi béke és az 1907. és 1909. évi szer­ződések által teremtett helyzetet és teljesen meg van elégedve a fennálló, megállapodá­sokkal. Portugál vereség Dél-Angolában Lisszabon, december ül. A f. hó 27-i portugál! hivatalos jelentés a következőket közli: Kétezer német lovas déli Angolának határait átlépte Hulla városa mel­lett. Ocadas portugál tábornok a német sereg elől kedvezőbb terepre vonult vissza, hogy később felvegye a harcot.

Next

/
Thumbnails
Contents