Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1914
1914.11.21. 32. ülés
2 M. kir. honvédelmi miniszter úr iratában kifejtettek szerint az egyenlősítéssel a honosító eljárást azért kívánja helyettesíteni, hogy a hadügyi szolgálatban működő mérnöktisztek az építőmesteri foglalkozás üzésére megkövetelt képesítést, az „Építőipar gyakorlásáról szóló“ törvényjavaslat 2. §-ának á) bekezdésében megállapított módon, oklevelük felmutatásával, vizsga letevése nélkül, elnyerhessék, s továbbá, hogy a tervezési munkákra, mint az építőipar önálló gyakorlására jogosított egyének, a 17. §. szerint kifogásolás nélkül alkalmazhatók legyenek, a mennyiben a miniszteri irat szerint a jelenlegi gyakorlat a törvényekkel ellentétbe kerülne akkor, ha a törvényjavaslat alapján kitűnne, hogy a katonai és a honvéd építészeti szolgálatot ellátó mérnökkari tisztek a tervezésre vonatkozó képesítéssel nem bírnának. Súlyt helyez a honvédelmi miniszter a honvédmérnökkari tisztek kvalifikációjának az ipartörvénynyel való összhangba hozatalára még a mérnöki tisztikar egyéni érdekeinek megóvása szempontjából is. Mert szerinte: „nemcsak a magánépítészekkel és a hatóságokkal való érintkezésnél esik latba a mérnökkari tisztek hivatalosan elismert képesítése, hanem a mennyiben egyik vagy másik kénytelen szolgálatát magánalkalmazással felcserélni, méltánytalan volna képesítését el nem ismerve, az illetőt arra kényszeríteni, hogy megélhetését valamely alárendelt műszaki alkalmazásban keresse.“ A m. kir. honvédelmi miniszter a cs. és kir. közös hadügyminiszterrel egyetértőleg átküldött megkeresését kereskedelemügyi m. kir miniszter úr 9204/913. ein. szám alatt kelt átiratával a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz áttette és onnan a folyó évi február hó 26-án 27,744 914. sz. a. kelt rendelettel lett véleményes jelentéstétel végett a kir. József- müegyetem tanácsának kiadva. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr itt hivatkozott átiratában már utal arra, hogy a katonai mérnökkari tisztek képesítésével kapcsolt kérdések a műegyetem véleményének meghallgatását igényelik, különösen abban a részben, a hol az építőipar gyakorlásának rendezését czélzó intézkedések körét már meghaladják. Hivatkozik arra is, hogy az építőmesteri képesítés igazolása szempontjából a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat nemcsak az okleveles építészekre, hanem az okleveles mérnökökre is kiterjeszkedik, s ennélfogva a katonai mérnökkari tisztképzést szolgáló katonai tanfolyamoknak tanterve a kir. József- müegyetem építészi osztályának tantervén kívül még a mérnökivel is összehasonlítandó, mert a kereskedelmi m. kir. miniszter szavai szerint: „nem volna helyénvaló a katonai mérnöki tiszti tanfolyamokat végzettekre más mértéket alkalmazni, mint a melyet a kir. József-műegyetem mérnöki szakosztályát végzett egyének képzettségével való összehasonlítás rájuk nézve megindokol“. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrnak átirata továbbá részletesen kiterjed mindazokra a többi körülményekre is, a melyeknek figyelembe vétele az itt felmerült kérdésnek — az építőipar gyakorlásáról intézkedő törvényjavaslattal kapcsolatos — tárgyalása körül el nem kerülhető. Ezeknek külön felsorolását azonban mellőzöm, miután véleményes javaslatom kifejtése során ismételnem kellene. Mint a kérdés lényegének felvetésére közrehatott körülményt azonban már itt kell felemlítenem, hogy az osztrák kormány a mérnöki czím használatának és a mérnöki gyakorlatnak rendezésével 1907-ben foglalkozott és erre hivatkozással a cs. és kir. közös hadügyminiszter 1907.
