Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1909

1909.03.12. 6. ülés

I.

Tisztelt Szakosztály!

Dr. Sándor Ödön okleveles mérnöknek folyamodványáról, a melyben műegyetemi magántanári képesítést kér a Középítéstan egyik fejezete: „A vasszerkezetű mérnöki magasépítkezések“ előadására, a következőkben van szerencsém a t. Szakosztály által tőlem kívánt bírálatot előterjeszteni:

Folyamodó a műegyetemi tanulmányait 1903-ban a kir. József-müegyetemen végezte, s ugyanitt szerezte meg 1906-ban a műszaki doktori czímet. A mérnöki oklevél megszerzésétől egészen 1908 áprilisig Németországban volt alkalmazásban, és pedig kevés híján az egész idő alatt a berlini műegyetemen, mint az „Épületszerkezetek sztatikája s vasszerkezetű mérnöki magasépítkezések“ tanszékének tanársegéde, majd szerkesztő-mérnöke az utolsó két esztendőben. Ezen tevékenységében a tanszék tulajdonásának Müller Siegmund tanár úrnak a folyamodványhoz mellékelt bizonyítványa szerint folyamodó úgy a tanársegédi működésében, mint a nevezett tanár úrnak magán tervező irodájában mint munkatárs kiválóan megfelelt. Jelenleg egy nagyobb budapesti építő-vállalat vasbetonosztályának igazgatója.

Irodalmi működésének bemutatására a következő értekezéseket mellékeli a folyamodványhoz:

1. A parallel rácsos tartókból készült vasszerkezetű hidak czélszerű alakjának analitikai meghatározása. (Doktori értekezés.)

2. Beitrag zur Platten- und Balkenberechnung.

3. Analytische Bestimmung des Winddruckes auf krumme Oberflächen.

4. Ueber die günstigste Form des Gitterträgers, ein Beitrag zur Theorie des Fachwerks.

5. Über die Leschinsky-Decke.

6. Az északamerikai vasszerkezetű építkezésekről.

Ezen irodalmi működés mérlegelésében a bírálatnak első sorban azt kell keresnie, hogy mennyiben nyilatkozik meg benne a szerzőnek elméleti és gyakorlati készültsége azon a specziális szakon, a melyre a tanítási jogosítványt kéri, t. i. a „vasszerkezetű mérnöki magasépítkezések“ területén. A jelen esetben a bírálatnak azért kell fokozottabb mértékben a szakirodalmi működést vizsgálnia, mert a folyamodó a mérnöki gyakorlatát állandóan a külföldön folytatta, s így nem volt alkalmunk a szakbeli haladását közvetlenül megfigyelni, úgy mint az olyan pályázókét, a kik a hazai gyakorlatban az általuk tervezett és létesített munkáikkal mintegy „előttünk“ tettek tanúságot elméleti tudásukról és gyakorlati készségükről, s a kikre nézve ez okból kevésbé súlyosan esik a latba, ha az irodalmi tevékenységük esetleg nem ád hű képet az egyébként jeles képzettségükről és rátermettségükről.

A föntebb felsorolt értekezések azonban nem szolgáltatják a kellő támpontokat arra nézve, hogy folyamodó rendelkezik-e a vasszerkezetű mérnöki magas-