Magyar Királyi József-műegyetem rektori tanácsülései, 1909
1909.11.23. 20. ülés
2 további öntanulásra, de nagymértékben képesíti arra is, hogy a gazdasági élet és a társadalmi mozgalmak útvesztőjében sokkal könnyebben tájékozódjanak, mint ha ily nemű ismereteket nem szereztek volna maguknak. Elismerem, hogy ezek az ismeretek is jobban részletezhetők lennének, ha a heti órák számát fel lehetne emelni, vagy a hallgatókat specziális tanfolyamok látogatására kényszeríthetnők. Ilyen specziális előadásokban egyébiránt most már szintén nincs hiány a műegyetemen, mivel a nemzetgazdaságtan rendes tanárán kivül két magántanár ad elő nemzetgazdasági tárgyakat tüzetesebben. De meg kell állapítani azt a tényt, hogy ezek látogatása az igen jól látogatott kötelező nemzetgazdaságiam főelőadásokkal szemben vajmi gyér. Az ez utóbbiak által nyújtott tananyag nem szigorlati tárgy ugyan, de a hallgatók félévenkint, tehát a heti 4 órás nemzetgazdaságiam éves kollégium egész tartama alatt két szigorúan ellenőrzött colloquiumra vannak kötelezve. Különben a helyzet, a tanár minden igyekezete mellett, itt is más lenne. Az a kérdés most, lehet-e a hallgatókat több nemzetgazdasági előadás látogatására kényszeríteni, mert ez esetben a jelzett gyakorlatias tananyag csakugyan még inkább részletezhető volna. Ha azonban erre a hallgatók bármily okból nem kötelezhetők, akkor azok túlnyomó nagyrésze, talán 98—99%-a, semmi hasznát sem fogná a szaporított bármily jó előadásoknak látni, mivel most már közel kétévtizedes tapasztalatom szerint azokra be sem iratkoznék és ha ezt meg is tenné, onnan legnagyobb részt más irányban való kötelező elfoglaltsága miatt elmaradna. Nem csupán a kereskedelmi politikának, hanem a jogi és nemzet- gazdasági ismereteknek a műegyetemen való behatóbb és gyakorlatiasabb előadása már régebben foglalkoztatta annak tekintetes tanácsát. Mint egy ezen kérdés beható tanulmányozására kiküldött bizottságnak előadója még 1904-ben készítettem 1902. évi technikus kongresszusi munkálatom alapján erre vonatkozó behatóbb véleményt, melyet némi változtatással az említett bizottság a jelzett év februárius, a kir. József-műegyetem tekintetes Tanácsa pedig márczius havában magáévá tett. Abban tüzetesen kifejtetett, hogy e részben mit tehet az ország ezen egyetemesebb jellegű egyetlen műszaki főiskolája. Igaz, hogy a javasolt és elvben elfogadott reformnak akkor elengedhetetlennek vallott feltételét az képezte, hogy a műegyetemi tanmenet tartama négyről öt évre hosszabbíttatik meg. Ez a feltétel tudvalevőleg nem teljesült. Mindazonáltal szükségesnek vélem annak a munkálatnak ide vonatkozó részeit jelen véleményein keretében szószerint idézni. „A szóban levő reform ezen előfeltételének tisztázása után a szorosabb értelemben vett technikai oktatás szükséges reformálása folytán felmerülő kérdéseknek megvitatása későbbi feladatnak tekintetvén, a bizottság a következőkben kizárólag a hozzá utasított tárgy érdemével kíván foglalkozni. E nagyfontosságú feladat megoldásának nehézségeit kétségkívül meg fogja könnyíteni, ha az minél tisztábban és világosabban tűzetik ki, azért a bizottság ezúttal a következő két konkrét módon szabatosított kérdésre kiván lehetőleg kielégítő feleletet adni: 1. Mi a teendő, hogy a műegyetemen a hallgatók a jog-, állam- és társadalmi tudományokkal való foglalkoztatás révén szélesb látókört és magasb fokú társadalmi képzettséget nyerhessenek? 2. Mit szükséges tenni a végből, hogy a műegyetemet elhagyó végzett technikusok az említett tudományágak körébe vágó ismereteknek itt lehetséges elsajátítása után azok kellő felhasználására elegendő gyakorlati ügyességet is vigyenek ki magukkal az életbe?
