Budapesti Műszaki Egyetem - Egyetemi Értesítő, 1982

1982 / 3. szám

- 20 Föld alatti munkahelyen dolgozókat — az ott eltöltött idutol függően — eddig a bányászatban 12, a villamosenergia-iparban pedig 6 munkanapig terjedő pótszabadság illette meg. Az új rendelkezesek e jogcímen — a heti szabadnapok ügyeimen kívül hagyásával — gyakorlatilag, változatlan időtartamú pótszabadságot biztosítanak; mértékük a bányászatban 10 munkanapig (2 hétig), a villamosenergia-ipar föld alatti dolgozóinál pedig 5 munkanapig (1 hétig) terjed. E pótszabadsagra való jogosultság feltétele azonban változott: a korábbiaktól eltérően a munkaviszonyban tóltótt idő alapján járó pótszabadságtól függetlenül, azon felül korlátozás nélkül jár a dolgozóknak. Ez a szabadság együttes felső határának majdnem egy héttel való megemelését eredményezi. A termelő bányászok esetében pl. az évi szabadság az eddigi maximális 6 hétről egy nap híján -7 hétre nőtt. Sugárártalmas munkahelyen dolgozók pótszabadsága a korábbi szabályok szerint — az ilyen munkahelyen eltöltött évek számától függően — évi 12—24 munkanap, amely az alapszabadsággal együttesen 4—8 hét szabadságot jelentett. A hatályos jogszabály alapján az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozók 5—10 munkanap pótszabadságra jogosultak, amely az eddigiektől eltérően az egyéb pótszabadságokon felül jár. Ez utóbbi változás eredményeként a pótszabadság számszerű csökkenése ellenére a dolgozók évi szabadsága (alapszabadság, munkaviszonyban töltött idő után járó pótszabadság és sugárártalmi pótszabadság együttesen) nem csökken, sőt hosszabb munkaviszony esetén több szabadságot jelent (20—34 munkanapot, ami 4 héttől 6 hét és 4 napig terjedő szabadságot biztosit). Csak a munkaviszony 11—15. éveben eredményez az új szabályozás egy, illetve két nap szabadságcsökkenést, ezt azonban az évi szabadság felső határának emelése az életpálya későbbi szakaszán kompenzálja. A vak dolgozók pótszabadságát az új rendelkezések naptári időtartamban változatlanul biztosítják: 5 munkanap pótszabadságot állapítanak meg, az eddigi 6 munkanap helyett, ami azonban továbbra is 1 hét szabadságot jelent. A munkakört pótszabadságok — az alapszabadság emelésére tekintettel és bizonyos aránytalanságok megszüntetése érdekében — lényegesen csökkentek: — a magasabb vezető állású dolgozók, a tudományos munkakörben dolgozók, bírák, ügyészek, közjegyzők, egyes művészeti dolgozók és újságírók — az eddigi 12 munkanap (illetve magasabb vezető állású kutatók esetében 18 munkanap) helyett — 5 munkanap szabadságra jogosultak, — a vezető állású dolgozókat — az eddigi 1—12 munkanapig terjedő pótszabadság helyett — évi 3 munkanap illeti meg, — az oktató-nevelő munkát végzők az eddigi 36 munkanap (hat hét) pótszabadság helyett az új szabályok szerint 25 munkanap (5 hét) pótszabadságra jogosul talr. Az előbbieket meghaladóan, egyéb munkakörökben 1982. január 1-től munkaköri pótszabadság nem jár. A munkaköri pótszabadságok csökkentése, illetve részbeni megszüntetése tényleges szabadságcsökkenést csak igen szűk kőiben eredményez. 5 munkanap munkaköri pótszabadság ugyanis az alapszabadsággal évi 20 munkanap szabadságot biztosít ami — az eddigi 12 + 12, azaz 24 munkanappal egyezően — 4 heti szabadságot jelent. A magasabb vezetőknél, a munkaviszony alapján járó pótszabadsággal való összeszámítás lehetősége pedig a szabadság növekedését eredményezi, mert az eddigi maximális 4 hét helyett, egy nap híján 6 hétig terjedhet az évi szabadságuk. Csökkenés csak a magasabb vezető állású kutatóknál jelentkezik. A pedagógusok 5 hét pótszabadsága az alapszabadsággal együtt továbbra is 8 hét évi szabadságot biztosit. A megszüntetett 3—6 munkanapos munkaköri pótszabadságokat az alapszabadság emelése teljes egészében kompenzálja. A 9 munkanapos pótszabadság megszüntetése a fiatalabb korosztályhoz tartozóknál jelenthet csökkenést, de ez nagyon kis létszámú államigazgatási dolgozót érint. Az egyes dolgozók már eddig elért évi szabadsága azonban a munkaköri pótszabadság módosítása miatt ténylegesen nem csökkenhet. Átmeneti rendelkező« biztosítja, hogy az érintett dolgozók, ha ugyanabban a munkakörben maradnak, 19(12. január 1. után is a korábbi mértékű évi szabadságukat megkapják, amennyiben az kedvezőbb az új szabályok alapján járó szabadsaguknál. A tartós külföldi szolgálatot teljesítők pótszabadsaga • 12 munkanapról (2 hétről) 5 munkanapra (1 hétre) csökken. A csökkenés az alapszabadság emelésével azonos. Így továbbra is 4 hét szabadságot biztosit az alap- és a pótszabadság együttesen. Továbbdolgozási pótszabadságra 1932. január 1-ét követően a nyugdíjjogosultság megszerzése után továbbdolgozók közül gsak a fizikai munkakörben foglalkoztatott dolgozók jogosultak: az első naptári évben 3, a második és minden további naptári évben 5 munkanapra (az-eddigi 3—12 munkanap helyett). A nem fizikai munkakörben továbbdolgozokat e pótszabadság nem illeti meg. A továbbdolgozási pótszabadság csökkentését, illetve megszüntetését részben kompenzálja az, hogy a <Mgozók munkaviszony alapján járó pótszabadsága az alapszabadsággal együttesen 4 hétről majdnem 5 hétre nőtt. A pótszabadságok közfii megszűntek a társadalmigazdasági fejlődés következtében meghaladottá és indokolatlanná vált következő pótszabadságok: — az építőipart dolgozók téli pótszabadsága, amely az építőipari technológia fejlődése, e munkák szezonális jellegének háttérbe szorulása révén célját és jelentőségét elvesztette; — a nyugdíjjogosultság megszerzése után nem fizikai munkakörben továbbdolgozók pótszabadsága, valamint; — a munkaköri pótszabadságok egy része (az államigazgatási és a köllségvetésl szervek ügyintézői, csoportvezetői, továbbá a tudományos segédmunkatársi munkakörben). A pótszabadságok összeadhatóságát a korábbi Jogszabályok — meglehetősen bonyolult módon — korlátozták. Az üj szabadságrendszer ezen a téren jelentős egyszerűsítést hozott: — az általános szabály az, hogy a pótszabadságok egymástól függetlenül, korlátozás nélkül járnak, tehát az alapszabadságot és a dolgozót megillető pótszabadságokat összeadva kell az évi szabadságot megállapífani. — eltérő szabaly vonatkozik a munkaköri pótszabadságra és a tartós külföldi szolgálatot teljesítők pótszabadságára, amelyek a munkaviszonyban töltött idő után járó pótszabadsággal vagylagosan,járnak, .közülük a dolgozó a kedvezőbb mértékű pótszabadságot veheti igénybe. A magasabb vezető és Vfz.eW állású dolgozók esetében pedig a munkaköri és a munkaviszony alapján járó pótszabadság 9 munkanapig összeszámítható. A szabadság megállapításának módja Az új szabályok a szabadságot továbbra Is munkanapban határozzák meg. Módosult azonban a szabadság szempontjából munkanapnak számító napok megítélése. Az új szabályozás a szabadságot az általános ötnapos munkarend alapul vételével állapította meg. a hetenkénti szabadnapok (szabad szombatoki szabadságba való beszámítását megszüntette. Így 5 munkanap szabadság egy heti szabadságidőt jelent. Az éltalános ötnapostól eltérő, heti egynél több szabadnapot biztosító munkarendben dolgozóknál (pl. 12 24 vagy 24 '40 órás váltásos szolgálatot teljesítőknél) a további szabadnapokat azonban ezen túl is be keli számítani a szabadságba. A jogszabályban meghatározott mértékű szabadság naptári évenként jár. A szabadságrendszer módosítása az ezzel kapcsolatos szabályokat nem érintette. Így továbbra is érvényes, hogy rendeltetésére tekintettel rendszerint nem illeti meg szabadság a dolgoz.ót mu.. kaviszonyának arra az idejére, amely alatt a dolgozó munkaviszonya, illetőleg munkavégzési kötelezettsége szünetelt vagy e nélkül nem teljesített munkát. (így pl., ha szabadságvesztés büntetését tölti, vagy harminc napot meghaladó fizetés nélküli szabadságon van.)