Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
3. EGYETEMFEJLESZTÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ALATT
A Műegyetem az első világháborúban az érettségizett lányok száma az 1910-14-es évek között megduplázódott, annak ellenére is, hogy például vidéken a nők csak érettségit nem biztosító iskolákba járhattak vagy olyan kevés hely állt rendelkezésükre a középiskolákban, hogy magántanulóként kellett felkészülniük a vizsgákra, s az érettségi letétele korántsem volt minden esetben lehetséges.273 A Műegyetem Tanácsa 1910-ben foglalkozott először bővebben a kérdéskörrel, az akkor megfogalmazott pro és kontra érvek legalább anynyira tanúskodtak az idők szavát megértő elvi támogatásról és a racionális probléma-felismerésről, mint a nők felsőoktatásban való részvételének elvi támogatásáról vagy elutasításáról.274 A professzorok egy része „szociális kötelességnek” titulálta a nők érvényesülésének biztosítását, ám legalább ennyire fontosnak vélték az egyes szakosztályok speciális igényeinek tekintetbe vételét is. Bár alapelvként megfogalmazódott, hogy „a tudomány szabadságának gátat felállítani nem szabad”, ugyanakkor a nők esetében rögtön különválasztandónak tartották a tanulás és a minősítés kérdését.275 Schuller Alajos vegyészprofesszor tudományegyetemi oktatási tapasztalatai alapján foglalt állást a nők felvétele ellen, amelyet a valóban egyre inkább akut problémává váló helyszűke okán sem támogatott. Az első világháború előtt végül mégis lettek női hallgatói a Műegyetemnek: miután az Egyetemi Tanács 1912 nyarán engedélyezte, hogy a tudományegyetemi bölcsészkarra beiratkozott kémia szakos nőhallgatók rendkívüli hallgatóként részt vehetnek a műegyetemi előadásokon és laboratóriumi gyakorlatokon, az 1912/13-as tanévben 32, az 1913/14-esben pedig 37 nő tónak sem vették fel a nőket, jó érettségivel két félévre lehettek rendkívüli hallgatók, ezt követően folyamodhattak rendes hallgatói jogviszony engedélyezéséért, amelyet kollokvium eredménye alapján kaphattak meg. A jeles érettségivel rendelkező nők próbaidő nélkül is rendes hallgatók lehettek. A VKM ezt a női hallgatók felvételének megszorítására vonatkozó tudományegyetemi felterjesztést közölte a Műegyetemmel is, és hasonló élj árás megtételére hívta fel a figyelmet arra az esetre, amikor egyéni folyamodványokat terjesztenek fel (BMEL VIII. 3/c. 24, d. RH 62. t., 1222/1904. sz.). 273 EGRY 2016 274 Oláh Irén és Hindi Szabó Gizella, az Országos Nőképző Egyesület leánygimnáziuma VIII. osztályos tanulói engedélyt kértek arra, hogy a következő tanévben a Vegyészmérnöki Szakosztályra rendes hallgatóként beiratkozhassanak. A hatályos szervezeti szabályzat nem tette lehetővé felvételüket, így egyéni kérvényüket elutasították (BMEL VIII. 3/a. 4. d. ET1910. március 12-i ülés, 107. napirendi pont, BMEL VIII. 3/c. 32. d. RH 2. t., 706/1910. sz.). 275 Az első, az oktatásban-kutatásban is részt vevő nő Vendl Mária volt, aki 1913-ban szerzett diplomát és egyetemi magántanár lett. Két fivére és férje is geológusok voltak, köztük Vendl Aladár, a Műegyetem későbbi ásványtan professzora, az első világháborúban bevonult magántanára. 113
