Batalka Krisztina: A Műegyetem az első világháborúban - A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 6. (Budapest, 2020)
Előszó
Batalka Krisztina ELŐSZÓ Az első világháború (vagy ahogyan már a kortársak is nevezték: a Nagy Háború) centenáriuma azokat az intézményeket is saját háborús történetük megismerésére ösztönözte, ahol korábban még kevéssé tárták fel múltjuk erre vonatkozó fejezetét. Közéjük tartozik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem is. Az egyetemtörténet-írást tekintve korábban az első világháborút követő időszak tartozott a kutatók érdeklődési körébe, így a Tanácsköztársaság oktatási intézkedései, a Trianon után bekövetkező felsőoktatási változások, a numerus clausus vagy a háború után átalakuló ifjúsági egyesületi élet. Mindez nem véletlen, hiszen a világháború kitörésekor eleve átalakulási időszakban lévő hazai felsőoktatás problémái - a háborús következményekkel súlyosbítva - meghatározták az utána következő korszak oktatáspolitikáját, az egyetemek és főiskolák további fejlődését és belső közösségi életét. Gyökeresen megváltozott egy egész generáció gondolkodásmódja és világképe is, a front- és hadifogoly „élmények” pedig jelentős hatást gyakoroltak az egyetemek polgáraira. Mindezt tovább nehezítette, hogy a vesztes háborúból visszatérők itthon, az intézmények falai között súlyos politikai és szociális problémákkal találták szembe magukat. A Nagy Háború sajátos helyzetet és működési módot teremtett és követelt meg a felsőoktatás világában. A kötet célj a a Műegyetem 1914 júliusa és 1918 novembere, azaz a Monarchia hadba lépése és fegyverletétele közötti működésének, valamint az egyetemi polgárok hadi szerepvállalásának bemutatása. Az oktatók, hallgatók, munkatársak közül szinte mindenkit érintett a háború, hiszen bevonult, hadi tudományos munkát végzett, hősi halált halt, hadifogságba esett vagy itthon, a hátországban maradva tanult, oktatott, működtette az intézményt, s mindeközben átélte a megélhetés fokozódó nehézségeit, családtagjai, kollégái elvesztését. Éppen ezért fontos, hogy az egyetem történetének ez a fejezete - beleértve az intézményhez tartozók életére gyakorolt hatásokat - ismertté váljon. Tanulságos volt. feltárni, hogyan működött négy tanéven keresztül egy olyan egyetem, amelynek ebben az időben gyakorlatilag csak férfi polgárai voltak (az oktatók, hallgatók teljes létszámban férfiak voltak, az alkalmazottak között néhány nő előfordult). A nagyarányú hadba vonulás ténye és a háború elhúzódása minden más elé helyezte az oktatók helyet6
